Camilla egy ideje - merthogy azért az egyértelműen látszik, hogy Camilla egy szemérmes személyiség - egyre közelebb enged a maga világához bennünket, és egyre több olyan finomság és olyan parányi rezdülés, és olyan női amplitúdó sejlik föl a képeiből, ami száz százalékosan érezhető itt ennél a képnél. Pedig semmi mást nem látunk, mint valószínűleg egy ablaktükröződésben az ablak mögött lévő eseményt, egy arcot, egy kisgyermekarcot, és a tükröződő felületen keresztül talán a fotós árnyékát és a Turulmadarat. Ugyanakkor mindez összességében, a foltok és az átsejlő tekintetek időt, múltat, emlékeket, utazásokat, és sok minden mást hoznak attól, hogy az alkotó egy nagyon könnyed ecsetkezelést használ. Ha a Camilla legkorábban ideérkezett képeit nézzük meg, visszatekintünk és megnézzük az iskolába érkezése óta elküldött anyagokat, látszik, hogy olyan ez az egész, mint egy furcsa szemérmes párkapcsolat, ahogy az ember becsukja az ajtót, bezárul a külvilág, és a párjával vagy a kedvesével először van együtt, és minden egyes lépésnél, mozdulatnál, és minden egyes ruhadarab lekerülésénél ugyan bizonytalanul, de egyre közelebb kerül a két ember, a befogadó, és az, aki adni akar neki. Ez a kép azért nagyon fontos, mert egy olyan belső utcába vezet bennünket be a tizennégyes lecke család kategórián keresztül a Camilla, ahova eddig nem nagyon engedett bennünket közel. Nagyon szép képnek tartom, és nagyon köszönöm, hogy ezt itt elkészítette az Estiskolának. És azt akarom mondani még, hogy ez egy második pont azon az úton, amire nagyon kell, hogy emlékezzen, amikor esetleg elbizonytalanodik a saját dolgait illetően. Az első ilyen pont az apjáról készített portré volt, és ez a második kép, ami szintén valami olyan pillér, amire föl lehet építeni valamit. Tehát ezen az úton kell megkeresni azokat az érzelmi viszonyulásokat, amiket szeretne velünk közölni. Pontosan azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert eszköztelen, mert nem akar valamilyen lenni, mert nem akar valamit valahogy száz százalékosra formálni, és biztosnak lenni abban, hogy úgy és csak úgy értjük majd, hanem meghagyja magának az esendőséget. (szőke)
értékelés: