részletem

Gondoltam, küldök még egy képet az első leckéhez, csak úgy...

Nagyon meglepő az, hogy valaki – én nem ismerem a Tündét, nem tudom, hogy milyen előélete van, hogy hol dolgozott – második képként, még ha ide az első házi feladatra küldi is be, ilyen fajta fény jelekkel, fény nyelvvel dolgozik és látszólagosan könnyedén és egyszerűen küld be mondatokat. Mondatokat magáról, a gondolatairól, a táncról, a ritmusról, a zenéről. Tulajdonképpen van is egy kis félelmem, mert úgy érzem, hogy a Tünde nem kezdő, nem itt kezdett el nekünk bemutatkozni és beszélni a kép nyelvén - persze ez nem baj. Több nyelven beszél ő, több nyelvhez ért, és ezért tud ilyen parányi, látszólag jelentéktelen apróságokkal fontos és izgalmas hangokat küldeni felénk. Azokat a hangokat, hogy „Halló, itt vagyok, jelentkezem!”. Az egyik ilyen kis árulkodó ritmus, az a lábujjak viszonyain ahogyan tónusértékben megmaradnak ebben a szürke világban, a részlet nélküli sötét háttérből szinte csak éppen hogy érzékelhetőek, a padló tükröződésén éppen hogy csak duplázódnak, de mindez azzal a hajszálvékony kis élfénnyel a láb szélén, ahol a térd és a comb megkap egy erőteljes megvilágítást az odahelyezett karral, nagyon izgalmas szoborszerű formává válik mindez. Talán egyetlenegy kérdésem van, hogy a kar fölső felülete a váll környékén, ahol ez az egész fény-vers halad tovább, az egy kicsit úgy vágódik le, hogy nem sikerült megtalálni azt a teljes befejezettséget, ami kép alsó mezejében ritmikailag meg van. Nagyon remélem, hogy Novák Tünde, attól függetlenül, hogy több hónapon keresztül – ha jól látom ezt július 20-án küldte be ezt az alkotást –, mert most már az augusztust is befejezettnek tekinthetjük, nem hallott rólunk, hogy nem adja fel és ugyanilyen izgalmas és szép üzeneteket küld a többieknek is, és hogy el fog indulni itt egy kommunikáció. Én ezt a képet nagyon szeretem. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Kedves Tünde!

Az igazi önkifejezés hosszú időbe és véres lelki verejtékbe telik. Ha könnyű utat találtál a lelked egy részének kifejezéséhez, jön a következő sarok, amiért még véresebb csatákat kell vívni. Pont a napokban beszélgettünk arról, hogy amikor Bach hallotta Böhm mestert orgonán játszani, fel akarta adni a zenélést, annyira átjárta a meggyőződés, hogy ő erre soha nem lesz képes (legalábbis a Tamás templom karnagya szerint). Gyakorolj és szenvedj, nem kell mindig a jó úton járni, de járni kell, akkor is, ha rossz érzés. A nem jól sikerült képeknek is van eredménye. Ha egy pár képed nem úgy alakul, én akkor is lájkolnálak:D

Vera

Mi az értelme? Napokat, sőt, mégha napokat, de heteket, hónapokat töltök el azzal, hogy variálok egy kép ötleten. Bosszant, hogy az , ami bennem van , hogy az ami "én" vagyok, nem jön ki egy csettintésre. Pedig az a sok minden szinte kiokád az "ablakon".

Ez KíNlódás??? Szeretném, ha ilyeneket kínlódnék ki magamból! HAJRÁ! Várjuk a további képeidet! á.

Tünde, a megoldás az, hogy csináld a képeket. Tudom, túl egyszerűnek hat. De nem megy máshogy. Van értelme. Ez biztos.

Szia Veruska! Megtisztelsz azzal amit írtál. Munkának azonban nem nevezném ezeket a képeket. Inkább KÍNlódás az egész, amit eddig csináltam. A továbbiakban nem is tudom, hogy hogyan tovább. Csak iszom és nem vezetek, ha érted, hogy mire gondolok.

Szia Tünde! Tetszenek a munkáid! "Ha facebook-on lennénk, lájkolnálak":D Ez a legújabb mondás, amit hallottam. Szóval, a képbarátom lettél.

Lent még egy kicsivel több a tükröződéből jót tenne. Nem mintha nem lenne így is jó.

Örülök, ha tetszik a kép, igyekeztem.

Jaj és most nézem, hogy azok a lábujjak tükröződnek a padlón, nagyon nagyon tetszik! Részemről is grat!

Gratula! Szépek a formák és fények. Olyan ujó, hogy a nyújtózkodó láujjakra is jutott egy kicsi a fényből. :)

Nagyon szép a fény a kézen és a lábon. Kár, hogy a kézfejed nem látszik, nekem az egy kicsit hiányzik.
Ha elvonatkoztatunk attól, hogy mit látunk (kéz, láb) egész érdekesek a formák.

Új hozzászólás