Tudom Gábor, hogy álláspontod szerint a képhez nem kell utómunka, az úgy jó, ahogy megtaláltuk, mintha ez a nyersesség hordozna valami hitelességi pluszt (nem hordoz), de itt most az első, ami szembetűnik, az a szín- és tónuskorrekció hiányából adódó technikai problémakör, ami miatt épp az nem tud életre kelni, ami a téma lenne, a rétegek, és a rétegződések mögött rejlő történet-történelem. A fények szépek, hogy ennyire skurcba kell-e lőni a dolgot, azt nem tudom, nem vagyok meggyőzve, de lehet, hogy ha rendbe lenne a technikai, vagy más szóval a labormunka téve, akkor nem lenne gond, bár az átlóra futtatott vonalaknál mindig kérdés, mi az, ami a fontos, a tömeg vagy a rajza a dolognak, és most így nekem a se ide se oda nem futó vonal zavaros. Nem lehetne olyat, hogy egyrészt mondjuk 2-3 nagyságrenddel több képet kapjunk (az is csak heti egy lenne), és hogy az utómunka is szerepet kapjon? (hegyi)