Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy milyen egész alakos képet küldjek be magamról. Ez jutott az eszembe. Miből lett a cserebogár. :)
Egy olyan egészalakos portrét látunk, ami a múltban keletkezett, és ezt megerősíti a felirat is. Ráadásul valami állatkerti vagy állatsimogatóban készült kép, egy pónilovon látjuk a főszereplőt. Érdekes maga az a dolog, hogy valaki egy ilyen, a múltba visszanyúló képet küld valaki, ami nem tilos, de egy picit a feladat megkerülése, mivel nem kapunk a jelenre vonatkozó jeleket, csak utalásszinten, mert nem tudhatjuk, hogy egy a kislány ma is szeret-e lovagolni, vagy így hordja-e a haját. De a kép elemzésébe ennél mélyebben nem szeretném megtenni, ez egy kedves kép a családi albumból, de arra biztatnám Ritát, hogy kezdjen el a jelenben dolgozni, foglalkozni a feladatokkal, és küldje a megoldásokat, és arra adnék neki disznót is, ha majd ez a jelenben történő megfogalmazás megtörténik. (szőke)
Szerintem nagyon érdekes lett volna, hogyha ennek a régi képnek megcsinálod a parafrázisát, és egymás mellé téve a kettő alkotna egy egészet. Mert szerintem pont az lenne a feladat, hogy magunkról alkossunk képet, és nem egy más által készített képben öltsünk formát, de ezt kiegészítve egy általad készített kép nagyon kifejező lehet, hogy tényleg milyen is voltál akkor és milyen vagy most, a saját szemeddel nézve, gondolva. Amúgy ez egy nagyon kedves kép :) És nem letorkolni akarlak, csak segíteni :) szép napot!