(Illusztrációnak töltöttem fel volna leginkább egy Ahmatova vershez)
Anna Ahmatova:
Ébren
Elmúlt az idő is, a tér is el,
a fehér éj, éles fényeivel,
kristályban a nárcisz az asztalodon,
a szivar meg a füstszalagok,
s a tükörlap, ahol mint tiszta tavon,
arcod még visszaragyog.
Elmúlt az idő, a tér is el.
Te se tudsz segíteni semmivel.
Igen, de ezekben a fényekben a rózsa a lelkét veszti, száraz, mint a sivatag.