Egyrészt annak kifejezetten örülök, hogy Ágnes nem a szokásos házi kedvenc megoldást választotta – bár megnézném Ágnest kezében egy kismacskával, vagy nem tudom, de erre még lehet, hogy várnunk kell – és jó maga az elképzelés is, hogy ez a japán kakas vagy nem tudom milyen kakas – majd Ágnes gondolom megmondja – menetel és vigyázz ezekre a ruhákra. Egy picit talán szerencsésebb lett volna, ha a kakas fönt van ezen a térkő rendszeren és ott menetel, persze az ember nyilván fél ezekhez az állatokhoz hozzá nyúlni, mert a végén még megcsíp, úgyhogy valamilyen módon, ha sikerül, azért jó, ha valahogy oda tudjuk noszogatni. Ezt rátok bízom. Talán egy fokkal jobb lett volna, mert akkor a láb és ez a menetelési történet jobban kijön, most ez a háttérben egy picit elvész. Ez az egyik rész a dolognak. A másik, hogy ha egy kicsit talán lemegyünk arra a szintre, ahol ez az állatka van, egy kicsit lejjebb – igaz, hogy akkor ruhákból kevesebbet kapunk – akkor a kakasból egy picit többet kapunk. Ennek az arányát megtalálni nem egy könnyű dolog, én tudom, ezért mondom azt, hogy értem és mivel nem voltam ott jelen, nem tudok konkrét dolgot mondani, hogy még egy kicsit lejjebb, kicsit jobbra, kicsit balra vagy a fene tudja - nem tudom na. Ezt az Ágnesnek kell tudnia, hogy mi lehetett volna az az irány, amin el lehetett volna mozdulni. Egy picit még itt kompozícióban nekem azért van min dolgozni. De egy nagyon jó geg és megfigyelés. (hegyi)
értékelés: