Igen Árpi.
Egy leleakatolt kaput látunk a képen, melyen Géza bácsi, vagy valaki igen leleményesen lefedte a lakatot egy tejfölös dobozzal, melynek érdemes megnézni kialakítását. Ugyanis a tejfölösdoboz úgy lett elvágva, hogy a lakat jól hozzáférhető, ugyanakkor védve van az esőtől, így a korróziótól is. Észre kell venni azt a drámát is, mely a háttérben feszül, ahogy Géza bácsi rávette kedves feleségét, hogy adjon neki egy tejfölösdobozt, ami palántázásra, és befőttesgumik tárolására volt félretéve. A képen mindenközben egy kisfiú, vagy egy kislány, vagy egy valaki feje gurul át. Az nem eldöntött, hogy jobbról-balra, vagy balról-jobbra halad, pedig ennek komoly dramaturgiai szerepe lehet adott esetben. Így sajnos elvonja a figyelmet Géza bácsi leleményes (és drámai úton) kialakított zárszerkezet védelméről, mely nyilvánvalóan a fotó leghangsúlyosabb eleme. Ha nem gurulna át az a fej, akkor három citromdisznó is lehetne, így sajnos csak kettő.
A fekete-fehér kép sejtésem szerint valami szendvicsmegoldással vagy egymásra exponálással tulajdonképpen valamilyen kollázs vagy montázs képet látunk. A színvilág az múltidéző és ha a címet is nézzük, halálugrás vagy mi a magyar megfelelője, cirkuszban lehet látni, ahogy a légtornászok ugranak, és néha ez nem sikerül, nyilván innen van a neve. A képen viszont azt látjuk, hogy az alkotó elsődlegesen valamilyen régi kert, kerítésnél, kertkapunál állhatott meg, ahol a lakat jóideje már zárva tartja ezt a szögesdróttal is ellátott kaput, és a kapu merevítő léceit is láthatjuk a szimmetrikus kompozícióban. A függőleges és a vízszintes tartólapok együtt valójában egy teljesen jól értelmezhető, egy temetői keresztformára asszociáltatnak, aminek a középpontjában, ahol a temetőkben is szokás, a nevek mellett ilyen kis kerámia fényképet lehet látni. Itt, mivel a montázstechnikával egy bájos női arcot láthatunk, ami szinte zuhanva, fordított pozícióban látható ez a mosolygó arc. Az alkotó szándékát egyértelműen úgy értelmezhetjük, hogy valójában képi asszociáció erre a múltbeli, megfordíthatatlan létállapotra utal, mintha egy temetői sírkeresztet látnánk. Ehhez ugyanakkor az események együttjátszásából az asszociációval hoz létre egy eredetileg akár szociónak is tekinthető temetői fotót, miközben ez nem az, hanem a különböző folthatásokon túli információk azért láthatóak, a drótháló, az arc, de ennek az összessége hoz létre egy vallomást, ami nyilván az alkotóhoz közelálló személyre utal, aki lehet, hogy évek óta nincs fizikailag jelen, de mégis megpróbálta egy képen mementóként összesűríteni. Ezt a képet én három disznóra értékelem.