Köszönöm István! Hiányoztak már az érzékeny és beleérző írásaid.
Nekem ez ugyanaz a vonal, mint az előző, és akár a sárga is lehet a kapocs, de a sztori is, ő Mariska, akinek a kertjéből az almát loptuk, kergetett a botjával, a kerítés leszaggatta a melegítőm, aztán mára megöregedett, a lánya látogatja csak, rendben tartja a portát, de a fát kivágatta. (hegyi)
Hogy így véletlen a másik sárgával a nyitólapon vannak egymás alatt, óhatatlanul is reflexiót vált ki belőlem - mármint egyik a másikra. Mintha egy lábjegyzete lenne az előzőnek - ez a napsárga valójában az élet.
Ezekben a bagatelleknek tűnő képeidben mindig van valami rejtett rezgés. Olyan szemtelenül egyszerűek, és annyira stabilan határozottak üzeneteikben, hogy magukkal rántanak.
Köszönöm a reagálásodat Zsolt, hiszen itt nincs elemzés! Ne sorozat ez a két kép, a véletlen sodorta őket egymás mellé.