Kettő kép, az egyik egy sárkány, viszonylag rosszabb minőségű ábrázolásban, lehet, hogy ez telefonnal készült, nem tudom, és aztán maga a sárkányeregetés pillanata. Itt az a baj, Viki, hogy ha az ember elég ideig figyeli ezt a képet, rájön, hogy itt kettő szereplő van: az egyik a fa törzsében áll benne, és a kisfiú, aki eregeti a sárkányt, tulajdonképpen őt is kettévágja a horizont úgy, hogy pontosan az a jellegzetesség, ami a sárkányeregetésből adódik, a keze, a mozdulat kecsessége, dinamikája nem tud érvényesülni. Ezt mondom az alsó képre. Közelebb lehet menni, mert a képnek a fele nem hordoz információt, és a kompozícióhoz sem járul hozzá sem a kép fölső része, sem az alsó. Kicsit összébb kell rendezni a két szereplőt, ki kell emelni őket a háttérből úgy, hogy közelebb megyünk, és leguggolunk a földre, és ebbe belekomponálni valahogy a sárkányt. Nem mondom, hogy egyszerű feladat, de ez a kép akkor élne. Így most talált képnek tűnik a családi fotóalbumban. Az első képpel nem tudok mit kezdeni, ezt el lehetne adni UFO érzékelésnek is, hogy Békéscsaba fölött UFO megfigyelés volt, jönnek a kis sárga emberkék. Ne haragudj, hogy azt mondom, hogy a fölső kép az alsó viszonylatában értelmezhetetlen, még akkor is, ha tudom, hogy a sárkányt akartad megmutatni. Akkor tessék a sárkányt egy közös portréban megmutatni az eregető kisfiúval, és akkor ott esetleg látszik valamiféle érzelmi plusz is. Visszaadom ismétlésre, Viki, mert maga az ismétlés az, ami neked segít abban, hogy ezeket a megfogalmazásaidat pontosítsd. (hegyi)