Zsuzsa, István, Zoltán, köszönöm a véleményeket! Az első kép dőlésén én is gondolkoztam, de akkor a bal szélen megszűnne a párhuzamosság. Lehetne a perspektivikus torzítással operálni, de azt nem akartam.
A legizgalmasabb nekem az első és az utolsó kép, a harmadik kakukktojás, az ott formailag nekem nem adja azt a határozottságot, mint ami az elsőn vagy másodikon megvan, szóval azt lehet, hogy kihagynám. Mindenképp szeretném a figyelmet az első léceinek és a talán kocsibeálló sráfozásának formai párhuzamára felhívni, nagyon finom a játéka, gratulálok! Tamás, remélem idén erősítesz a jelenléteden! (hegyi)
Zsuzsa, István, Zoltán, köszönöm a véleményeket! Az első kép dőlésén én is gondolkoztam, de akkor a bal szélen megszűnne a párhuzamosság. Lehetne a perspektivikus torzítással operálni, de azt nem akartam.
Számomra ritmusok és rigmusok, és majdhogy nem így, ilyen sorrendben, mert míg az első kettőben zeneiséget idéz meg, a második kettőben inkább mintha mesélne.
Szépek, nagyon szeretem, ahogy ennyire finom eszközökkel (is) fotózol.
Tamás, szívem csücske ez a sorozat! Nagyon! Érzékenyen megfogalmazott, hatásos (felkiáltó)jelek, szimbólumok, vihar előtti csend. Valahogy két film is eszembe jutott, az egyik a Szegénylegények, a másik meg a Volt egyszer egy vadnyugat (az állomás-jelenet az elején) - talán a tapintható feszültség miatt.
Két apróság: az első kép horizontját én kiegyenesíteném, a második képen a fát - két lépéssel jobbra lépve a vasvalami alá tenném, kivéve a takarásból.
Köszönöm az élményt és gratulálok!
Zsolt, köszönöm az elemzést! Tervem szerint lesz még ennek a témának folytatása. Szeretnék összeállítani egy 20-25 képes kiállítható anyagot.
Zsuzsa, ez a jó a Tér-ben, hogy olyan vélemények jönnek, amik segítik a munkát. Az első képen kiegyenesítettem a horizontot, sima forgatással és sokat segített. Köszönöm!