Köszönöm István, örülök, hogy téged is megfog érzelmileg az ilyen táj! Itt Tolnában, mindenki a Gemencbe jár vadregényt fényképezni. Pedig itt van a Sárköz és ez a táj számomra sokkal több érzelmet hordoz mint a párában legelésző vadak.
Na, az már jobban. Csak az arányok. Lenn picit azért így kevés, nem sok, de egy fél ujjnyi még jó lenne, fenn meg kis utómunka, picit keményebbre, hogy legyen valami struktúrája ennek az eső előtti vagy utáni pillanatnak, de a fasor finom, a házak jól világítanak, szóval minden más rendben és igen, ez így már valami, érthető, érezhető, tudok hozzá viszonyulni. (hegyi)
Köszönöm István, örülök, hogy téged is megfog érzelmileg az ilyen táj! Itt Tolnában, mindenki a Gemencbe jár vadregényt fényképezni. Pedig itt van a Sárköz és ez a táj számomra sokkal több érzelmet hordoz mint a párában legelésző vadak.
Szíven üt ez a fotó, és ez érzelmi kötődés, de ne vonjon le semmit ez attól akinek nem érzelmi, hanem nyitott kérdésként találja meg. Nekem az Alföld síkját hozza, jegenyesorokat, megbújó tanyákat idéz. Romlott nosztalgikus romantikám azonban ne tévesszen meg senkit, annak a nagy űrnek nyomasztó monolitja ott fent nekem is ismerős, láttam az ott nyerészkedő hiányt. Nekem így beszél ez, és a többi mostani Bojtár Sárközi motívum is, így találtak meg.
Zsolt, köszönöm az elemzést!