Nekem Orwell 1984 érzésem lett tőle, mintha lopakodnék. De közben van benne egy olyan is, hogy nem én nézek ki valahova, hanem ez egy szem, ami figyel és e tükröződést látom, mindjárt pislant egyet.. félelmetes!
Erős kép ez szerintem.
Sokat nem fogok mondani, mert ez készen van. A semmiből építkezel, mindennapi dolog, de mégsem az attól, hogy megjeleníted. Tehát ez a kép tipikusan olyan, hogy amikor már kész, akkor lehet nyafogni, hogy de hát ilyet én is tudok, na de meg is kell csinálni, szóval örülök neki. Van tere, hangulata, félelmeink kivetítése is, jó lett. (hegyi)
Ez is a mobil próbálkozás egy darabja. Néztem mit tud, miben hal meg. Itt annyi szerencsém volt, hogy a szitu nem engedte, hogy túlgondoljam. Érteni fogod: az almásokat engedte - majd ott kifejtem. Itt nem tudtam ráragasztani sehogy az ajtóra a mobilt, hogy kimenjek én is a folyosóra valahogy pózolni. Volt pár ötletem, de nem tudtam megoldani. Aztán elővettem a DSLR-t, állványról, ott meg meghalt a dolog eleve, nincs olyan optikám, amivel ezt meg tudtam volna oldani. No, valahogy így a próza része.
Köszi!