Arcnélküli portrém repetája...

Kedves István, nagyon sok gondolatot felvázoló első leckét kaptunk tőled, nagyon erős, dinamikus, rajzos fotográfiával. Érdekes az, hogy a magányt, az egyedüllétet, a merengést, a befele fordulást erősíti az, hogy kettéosztottad a képet ezzel az ablak osztással, és van egy egyharmadnyi olyan területünk, ami üres, amin megtörténik, ami megtörténik, de mégis olyan, mintha egy üres képkockát kapnánk nélküled, és az egyedüllétet mutatja az, hogy ezt ilyen erősen kihangsúlyozod. Nyilvánvaló, hogy ha akartuk volna, akkor meghozhattuk volna a döntést úgy is, hogy csak egy ablaknyi legyen ez a portré, tehát ennek mindenképpen van jelentése. Örülök annak, hogy egy ilyen kompozícióval játszol, mert nem a szokványos megközelítést kapjuk. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. Neked is azt mondom, hogy ne várj rám, lássuk a többi képet, első három lecke. (hegyi)
értékelés: