Arcnélküli portrém repetája...

Kedves István, nagyon sok gondolatot felvázoló első leckét kaptunk tőled, nagyon erős, dinamikus, rajzos fotográfiával. Érdekes az, hogy a magányt, az egyedüllétet, a merengést, a befele fordulást erősíti az, hogy kettéosztottad a képet ezzel az ablak osztással, és van egy egyharmadnyi olyan területünk, ami üres, amin megtörténik, ami megtörténik, de mégis olyan, mintha egy üres képkockát kapnánk nélküled, és az egyedüllétet mutatja az, hogy ezt ilyen erősen kihangsúlyozod. Nyilvánvaló, hogy ha akartuk volna, akkor meghozhattuk volna a döntést úgy is, hogy csak egy ablaknyi legyen ez a portré, tehát ennek mindenképpen van jelentése. Örülök annak, hogy egy ilyen kompozícióval játszol, mert nem a szokványos megközelítést kapjuk. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. Neked is azt mondom, hogy ne várj rám, lássuk a többi képet, első három lecke. (hegyi)
értékelés:    

Folytatásként ez lenne a 3. kép. Ez már nem psycho és beteg... (azt hiszem :D) Sokat elmond rólam, hiszen sosem elleneztem az ilyesfajta bulikat. Persze nem egyedül, sokkal jobb társaságban... Remélem elfogadható teljes alakos önportrénak. Igaz, nem vagyok rajta tetőtől talpig, de talán ezt ellensúlyozza a több nézőpont...

Nem kis munka elkészíteni egy ilyen képet, még akkor sem, ha ebben akár a PS, akár bármi más trükkös szoftver van segítségünkre. Ki kellett gondolni, végig kellett nézni azt, hogy melyik gesztus hogyan tud megélni, melyik mekkora teret igényel, ez itt viszonylag jól sikerült. Még az is jó, hogy ez a fád, kékes szín, ami az egész képre jellemző, a ruhában is megvalósul. Jó ez a nájlon asztalterítő, ez a műparasztos háttér, tehát az egésznek van egy elég erős szoció hangulata. Jól hozza az ilyen baráti kvaterkázásnak a jellegét, sőt, akár festészeti példák is idehozhatóak lennének, mert az a gesztusrendszer, amit itt látunk, azok a figurák, amiket itt István megszemélyesít, azok ezekben a beállításokban, ezekben a formákban először a festészetben voltak jelen. Úgyhogy ha a humoros részét vesszük, akkor föltett az i-re a pontot István. Ez még akkor is igaz, ha a humoros részén kívül a vidéki élet nem mindig könnyen átélhető attitűdje is jelen van. Nevezetesen arra gondolok, amikor az ember elmegy egy kis faluba, és azt gondolja, hogy ott majd kikapcsolódik, meglátogatja a rokonokat, és a vége egy teljes elzüllés lesz, mert azt általában nem nagyon fogadják el, ha az ember azt mondja, hogy nem iszik alkoholt, és behúzza egy örvény az ember, és a végén már tényleg asztalra borulva alszik. Tehát maga a helyzet jó, talán annyit hozzátennék, hogy nem biztos, hogy mindegyik szereplőnél ugyanazt a ruhát húztam volna, lehetett volna ezzel játszani. Persze, ez is egy jó irány lehet, hogy ezzel azonosítjuk magunkat, de akár azzal, hogy valamelyik stációnál leveszem a pólót, vagy fölgyűröm egy kicsit jobban, szóval ezzel még lehetett volna játszani. De a kép rendben van, köszönöm szépen. Most már tényleg nincs semmi akadálya annak, hogy megismerjük István másik oldalát is. (hegyi)
értékelés: