Munkák | Látszótér

Szűrés

High Key

Önportré repetám! A tekintet lehet kicsit szigorú, de nem rémisztgetés céljából.

Érdekes ez a kép, mert nekem most két dolog jut eszembe: vagy még szűkebbre vágnám fent, ahhoz, hogy még inkább a tekintetre tudjunk koncentrálni, vagy meghagynám az egészet abban a formában, ahogy van, a fejtetővel együtt, de akkor nyilvánvaló, a nyaknál is egy kicsit többet kellene adni. Most a kettő között vagyunk, miközben ez egy nagyon erős kép. Ennél a képnél jót tett az, hogy a középtónusokat elvetted, azért nem mondanám azt, hogy ez egy high key, de abba az irányba mozdul. Arra figyeljünk oda, hogy ezzel most az is létrejött, hogy kifehéredett a füled, miközben bent kellene tartani a néző tekintetét az arcon belül, a szemednél, szádnál, orrodnál, tehát valamennyit vissza kellene venni tónusban a fülednél. (hegyi)
értékelés:

Sorrowful

Arcnélküli portrém repetája...

Kedves István, nagyon sok gondolatot felvázoló első leckét kaptunk tőled, nagyon erős, dinamikus, rajzos fotográfiával. Érdekes az, hogy a magányt, az egyedüllétet, a merengést, a befele fordulást erősíti az, hogy kettéosztottad a képet ezzel az ablak osztással, és van egy egyharmadnyi olyan területünk, ami üres, amin megtörténik, ami megtörténik, de mégis olyan, mintha egy üres képkockát kapnánk nélküled, és az egyedüllétet mutatja az, hogy ezt ilyen erősen kihangsúlyozod. Nyilvánvaló, hogy ha akartuk volna, akkor meghozhattuk volna a döntést úgy is, hogy csak egy ablaknyi legyen ez a portré, tehát ennek mindenképpen van jelentése. Örülök annak, hogy egy ilyen kompozícióval játszol, mert nem a szokványos megközelítést kapjuk. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. Neked is azt mondom, hogy ne várj rám, lássuk a többi képet, első három lecke. (hegyi)
értékelés:

Jabba

Nemrég kattantam rá a fotózás eme ágára. Igaz, már nagyon régen érdekelt, de nem volt hozzá megfelelő felszerelés, és "modell". Szeretek a fűben hasalni, és a gép keresőjén keresztül elveszni a miniatűr világban.

Megint valami szörnyeteget kellene nekem elemezni, engedjétek meg, hogy rövid legyek. Maga a helyzet technikailag jó, kompozícióban zavar az, hogy az a valami, amit ez a szörnyeteg fog lényegesen világosabb tónusrendben van, mint ő maga, ezért nem tudok jól fókuszálni, nem tudom az ő arcán és a szőrös lábain tartani a figyelmemet, hanem folyamatosan elkalandozok, de olyan területre, ami életlenben van tartva. Miközben a mélységélesség jól van megválasztva, a világítás nem teljesen szerencsés. Ez a fehérbe forduló növényszár nem teljesen ideális helyszín. Én most nem arra akarom bátorítani Istvánt, hogy még 26 ilyen szörnyeteget fotózzon le, mert ezektől nem vagyok annyira boldog, tessék elnézni nekem, hogy nekem is megvannak a korlátaim. Ettől függetlenül ez egy kettő csillagos kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Ökör iszik magában

Folytatásként ez lenne a 3. kép. Ez már nem psycho és beteg... (azt hiszem :D) Sokat elmond rólam, hiszen sosem elleneztem az ilyesfajta bulikat. Persze nem egyedül, sokkal jobb társaságban... Remélem elfogadható teljes alakos önportrénak. Igaz, nem vagyok rajta tetőtől talpig, de talán ezt ellensúlyozza a több nézőpont...

Nem kis munka elkészíteni egy ilyen képet, még akkor sem, ha ebben akár a PS, akár bármi más trükkös szoftver van segítségünkre. Ki kellett gondolni, végig kellett nézni azt, hogy melyik gesztus hogyan tud megélni, melyik mekkora teret igényel, ez itt viszonylag jól sikerült. Még az is jó, hogy ez a fád, kékes szín, ami az egész képre jellemző, a ruhában is megvalósul. Jó ez a nájlon asztalterítő, ez a műparasztos háttér, tehát az egésznek van egy elég erős szoció hangulata. Jól hozza az ilyen baráti kvaterkázásnak a jellegét, sőt, akár festészeti példák is idehozhatóak lennének, mert az a gesztusrendszer, amit itt látunk, azok a figurák, amiket itt István megszemélyesít, azok ezekben a beállításokban, ezekben a formákban először a festészetben voltak jelen. Úgyhogy ha a humoros részét vesszük, akkor föltett az i-re a pontot István. Ez még akkor is igaz, ha a humoros részén kívül a vidéki élet nem mindig könnyen átélhető attitűdje is jelen van. Nevezetesen arra gondolok, amikor az ember elmegy egy kis faluba, és azt gondolja, hogy ott majd kikapcsolódik, meglátogatja a rokonokat, és a vége egy teljes elzüllés lesz, mert azt általában nem nagyon fogadják el, ha az ember azt mondja, hogy nem iszik alkoholt, és behúzza egy örvény az ember, és a végén már tényleg asztalra borulva alszik. Tehát maga a helyzet jó, talán annyit hozzátennék, hogy nem biztos, hogy mindegyik szereplőnél ugyanazt a ruhát húztam volna, lehetett volna ezzel játszani. Persze, ez is egy jó irány lehet, hogy ezzel azonosítjuk magunkat, de akár azzal, hogy valamelyik stációnál leveszem a pólót, vagy fölgyűröm egy kicsit jobban, szóval ezzel még lehetett volna játszani. De a kép rendben van, köszönöm szépen. Most már tényleg nincs semmi akadálya annak, hogy megismerjük István másik oldalát is. (hegyi)
értékelés:

I Must Kill You

Csak azt szeretném ennél a képemnél megjegyezni, hogy nem vagyok én ilyen, nem kell félni tőlem... :D Beállított kép, bár eléggé ki voltam idegileg az elkészülésénél. Szóval az érzelem valós, a cselekmény az színjáték...
Az előző képnél is ott van a levágott kisujj, itt most látjuk, hogy mi az elkövetés tárgya. Itt van egy bicska, amivel ezt a metélést végrehajtottad, és nem elégedtél meg ezzel, hanem jössz tovább, és most a nézőket is fenyegeted. Jó ez, az ötlet tetszik, és a kivitelezés is rendben van. Ha ez egy illusztráció lenne egy könyvhöz, akkor szuper. Kicsit soknak tartom a válladnál lévő résznek, a kabáton a fényt. Ez egyszerűen maszkolással megoldható, hogy ott visszavegyél a tónusból, és akkor sokkal inkább elkezd élni a szemed, az arcod, a gesztus és a kés. Most ez elviszi a figyelmet. Ugyanez igaz a kapucnira is, ott is kicsit sok a fény. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, de cserébe azt kérem, hogy készüljenek még az első három leckére megoldások, és próbáljunk most egy kicsit kevésbé borzongatni az embereket. Oké, játsszuk végig ezt a játékot, és akkor kezdjük el azt, hogy rendesen portrékkal dolgozzunk. (hegyi)
értékelés:

Kisujj

Első leckének ezt szánom! Rólam sokat nem árul el, de alkotói stílusomról annál többet. Szeretem morbid, és extrém módon megfogni a témákat, és így néha elég fura képek születnek tőlem. Sokan szeretik, de páran szokták azt is mondani, hogy nincs minden rendben a fejemben... Ez van!

Megvan a három csillag, meg a leckemegoldás is, én értem a humort is, és azt is, hogy ráborult a ketchup. Tudod, az a helyzet, hogy amikor egy ilyen képet valaki megcsinál, azzal magának nehezíti meg a dolgát, mert földobtál egy labdát, viszonylag jól megoldott a kép, kicsit a vignettálás nekem erős, de egyébként jó ez a háttér, jó a geg. Én lehet, hogy a kisujjnak a köröm részét is élesen hagytam volna, de jó a megoldás. Jól el tudod hitetni azt, hogy itt tényleg egy levágott kisujjat látunk, úgyhogy maga a poén rendben van, de azt tegyük hozzá, hogy nehéz ezen az úton továbbmenni úgy, hogy ne váljál sablonossá. Azzal tetted most fel magadnak a lécet, hogy innen hova tovább, merre fogunk továbblépni, ugyanakkor meg kellenek az emblematikus képek ahhoz, hogy később ha azt mondom Tamaskovics, akkor egyből bejöjjön, hogy ja, a csávó, aki levágta az ujját. (hegyi)
értékelés: