STAR#957872

STAR#957872

Engem mindig zavarba hoz, ha alulról látom a nyakam, hogy bénán borotválkoztam, hogy milyen hülyén fordul a szőr, szóval bátor dolog így szemlélni önmagunkat, ennél már csak az a furább, amikor totál hátulról nézzük a fejünket. Jó megoldás. Köszi, és várom a folytatást is az első 3 leckére. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Heheh, hivatalból minden kommentet olvas, de szép (csúnya) is lenne, ha mindenre írna is.

Ritkán, de olvassa! Helló Zsolt!
Nem akartam olyasmire utalni, hogy te minősítetted egyszerűnek a feladatot, csak úgy általában siránkoztam, hogy "ez nehéz, basszameg".

Tudom, hogy fontos. Tudod, hogy nehéz.

Tudjuk, hogy tudjuk.

Mindenképpen magát kell fotózza, akár távkioldóval, akár időzítővel, akár eltartva a kamerát magától, mert amit más kattint el, az a kép nem az övé, hanem aki elkattintotta, az meg nem látszóteres, tehát akkor az azé a másé lesz, mondjuk portré leckére. És nem mondom, hogy pofon egyszerű, azt mondom, hogy fontos.

Anita, köszönöm.

BTW: Aki azt mondja, saját magát fotózni pofonegyszerű feladat, az meglátásom érdemel is belőle egyet. Legalább egy egyszerű kivitelt. Meg is kérdezném rögtön, vajon elvárás-e az önportrénál, hogy _ön_ legyen? Mármint téged kérdezlek, merthogy a Ped. konfessziós nyilatkozataiból kiderül, hogy nem (de akkor is ritkán) olvas kommenteket. Szóval hogy magát kell-e fotóznia az alanynak. (És nem önnek, vagy másnak őt, mint tárgyat - de ez messzire vezetne, hagyjuk.)
Én mindenesetre távönkioldószereztem a Canont, feküdt a parkettán mint egy kivert kutya vagy csipke, én meg nyomkodtam a gombot a zsebemben, vagy ahol voltam, hogy hátha. Mert persze tudtam, hogy mit akarok, de nem voltam benne biztos. Végül sikerült, de legalábbis jól szórakoztam. Nem szeretem, ha nincs itthon a családom, de azért hálás vagyok magamnak, hogy ezt nem előttük adtam elő.

Új hozzászólás