Érdekes dinamikai párhuzamot állít itt föl Gergő a kerékpárral, és azzal a megfigyeléssel, hogy ezek a fűszálak, amik itt a parkban láthatóak, valószínű, hogy valami nagy szeles időtől, vagy kutyafuttatástól, elhajlottak, és ezeken ilyen érdekesen csillog a napfény. Ez a része nagyon jó, kicsit olyan szürkés- fátyolos az egész, ezen nem ártott volna valamit segíteni a laborálásnál, de ez is elfogadható talán. Ott érzek egy pici bizonytalanságot, hogy az a kerékpáros, aki elhaladt, nyilvánvaló, hogy őt nehéz instruálni, hogy Béla bácsi, tessék visszafordulni, mert elrontottam, de talán egy kicsivel, ha hamarabb készül az expozíció, és ha Gergő úgy próbálja ezt összehozni, hogy az alakból talán a vállig eljussunk, ha a fejét nem is akarjuk megmutatni, akkor lehet, hogy jobb lett volna. De megvan a dinamikai játék: a pad, a mozgó kerékpár, az elhajlott fűszálak, ezek jól ritmizálnak. (hegyi)
értékelés: