Nagyon szépen köszönöm, Sándor, neked is.
Én is örülök ám.
Ahogy az előző képnél volt problémám, ennél nincs. Teljesen rendben lévő megoldás, és az az érdekes, hogy bár a szabványtól eltérő a képkivágás, de indokolható, működik. Mondjuk az nem biztos, hogy a baloldalon a váll ívének kifordulását a képből, én meghagytam volna, lehet, hogy én ott vágok. Igaz, hogy akkor a haj íve is a képhatárra koppan, de nem hiszem, hogy ez problémát jelentene, tehát szépen mozogna ez a ritmus. Ott most nekem az egy picit kilágyul, kigyengül kompozícióban. A gesztus abszolút jó, és végre valami olyan arcot látok Ágnestől, amilyet nagyon ritkán. Van ebben egy nagy adag líra, és valami megbocsátó, valami, ami Ágnesnél a valós életben cserfesség közben nem nagyon érzékelhető. Nagyon örülök annak, hogy ezt a pillanatot megadta nekünk, mert valószínűleg nagyon keveseknek adatik meg, hogy őt ilyen helyzetben láthatják. Még azt is mondom, hogy bujkál ebben némi erotika és nem a váll miatt, mert az a primer része az üzenetnek, hanem ami nincs a képen, vagy talán amiatt is, hogy végre nem szorítja az ajkait. Ágnes hajalmos arra, hogy szorítsa a száját, örülök annak, hogy itt most egy elengedést, nyugalmas pillanatot kapunk. (hegyi) értékelés:
Nehéz helyzetben vagyok a Hónap képe kapcsán. A decemberi anyag ugyanis számomra sokkal erősebbnek tűnt a korábbiaknál: sokkal több kimagasló képet láttam mint máskor. Szokás mondani, hogy a jó fotós onnan ismerszik meg, hogy jól tudja kiválogatni a képei közül azokat, amik tényleg hatnak. Nem tartom magam jó fotósnak, így a válogatás is nehezen megy a számomra. Tímeától kaptam a stafétát, és neki is számos olyan képe volt decemberben ami alapján akár rögvest vissza is adhattam volna neki. Ugyanígy nem lehet szó nélkül elmenni Dobos Sándor nagyszerű sorozatai mellett sem, ami pedig olyan egységesen erős anyag, hogy kiemelni belőle egyet számomra képtelenség lenne. Az az anyag szerintem már kiállításért kiált. Engedtessék meg, hogy a többi nagyszerű képet és alkotóikat ne itt méltassam, hanem rákanyarodjak a lényegre. A választásom végül az első megérzés nyomán Bartos Ágnes képére esett, ami a maga egyszerűségében hatásos. Nagyon erősnek érzem a képet kompozíciós szempontból is, holott nem a legklasszikusabb megoldásokkal él. A száj határozott sarokba szorítása hangsúlyt is ad neki, de közben hagy teret arra is, hogy elkalandozzunk a válla felé is. Ettől lesz az egész képnek egyfajta könnyedsége, kisugárzása, amire talán összesítve az érzékiség lenne a megfelelő szó. Elsőre egyébként azt hittem Ágnes anyai örömök elé néz, annyira sugallja számomra a kép azt a jellegzetes anyás mosolyt, azt a belső derüt ami az anyákra jellemző. Azért is lett nálam a hónap egyik legemlékezetesebb képe, mert nagy ugrásnak tűnik számomra Ágnes munkái között. Picit olyan, mintha felvett volna, és erősen követni kezdene egy olyan fonalat, utat amit korábban nem igazán érzett a magáénak, és most helyére került benne a dolog. Boldog új évet, jó utat kívánok! (Nagy Zoltán A.)
Hehe! Keresztelő!Egyébként ragaszkodom hozzá, hogy Gabri legyen a gyerek neve.:)És nagy-nagy gratula Ányesznek, mer ügyes!
Köszönöm szépen, NyöZö.
És a többieknek is a gratokat.
Keresztelőre még ne készülgessetek nagyon :) Egyelőre csak fényképezgetek.
Hát Ányesz... Ez bizony jól sikerült. Próbálok egy egyszavas összefoglalót adni, mert a képed is minimalistás, de nagyon jó, ezek a játékos, könnyed vonalak, és erre nagyot teker a dekomponáltan sarokbaszorított szájad. Talán a legjobb szó az érzéki lenne, amivel össze lehet foglalnia hatását. Max. gratula minden téren!
Gratulálok Ágnes!