Szeretem a közvetlen, lényegretörést, de lehet, hogy ez túl egyszerűre sikeredett.
Az egyszerűség abban a tekintetben nem rossz és nem baj, hogy nem kell a néződnek köröket futnia, hogy értelmezhesse, amit lát. Szomorúság, fáradtság, és érdekes, a két arcfél különbözőségének árnyalatai adnak értelmezési utakat is, mert elég jól elválik a bal arcfél, ami inkább a szomorúságé és lemondásé, és a jobb arcfél, ami a kitartásé és erőé. Ez abban a tekintetben fontos megfigyelés, hogy mindig van a portrénál domináns arcfél, és azzal, hogy a két arcfelet milyen müódon mutatjuk, ezt a dominanciát vagy kiemeljük, vagy hátrébb soroljuk, tehát az alkotói eszköztárnak ez fontos eszköze. Köszönöm, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:
nézőéből :)