Örülök, hogy a Margit újra kezdte a házi feladatait és egyre több olyan értékű kísérletbe fog, olyan kereséseket hoz létre, amely nyilvánvalóan az önmaga és a világgal való kapcsolatát bővíti, tágítja. Sok, egészen meglepő döntés van ennél a képnél a Tóth Margit-féle eddig beküldött alkotásokhoz képest. Mindenkinek javaslom, hogy érdemes visszafelé megnézni Margit ideérkezése és az azután küldött képeit. Az egyik ilyen például most ennél a képnél, ami egészen meglepő, hogy egy szélesvásznú formátumot választ. Olyat, mint amikor régen moziban jártunk és a híres filmeket szélesvásznon nézhettük meg, amely nyilván egy másfajta térérzetet, egy sokkal jobban befelé mozduló dinamikus térérzetet adott nekünk a mozivásznon is, ahol teljes lelkesedéssel a harmadik sorból fejben harcoltunk, lovaztunk az indiánokkal, ölelkeztünk Carry Grant-tel és bármit tudnék itt sorolni. Tehát az a választás, ami ebben a fekvőformátumban, ebben az elnyújtott, hosszúkás formátumban használ, az egyértelműen egy tudatos döntése annak, hogy én a tekintetemmel, a jelenlétemmel mindenféleképp kapcsolódni akarok hozzátok, hallgassátok meg a kérdéseimet vagy a válaszaimat. A másik ilyen döntése az, hogy használ egy baloldali, nekünk jobbról érkező oldalsó megvilágítást, ennek az oka pedig az, hogyha megfigyeljük, akkor a jobboldali arc kisminkelten, pici fényekkel, diszkrét színekkel a szemöldök alatt adnak egy üzenetet, egy maszkot, a baloldali rész pedig kisminkeletlenül marad. Egyetlenegy megjegyzésem lenne, hogy talán ha az oldalfényt, azt a fényt amely fölerősíti a könnycsatornánál a járomcsont fölötti, a szemöldökkörnyéki árnyékokat, viszont valószínűleg a lámpatest, a lámpa anyagából adódóan ez egy színes sárga fény, nem a domborzati felületek árnyékaival van a gondom, hanem a színvilággal, ugyanis ez a sárgás színezet tulajdonképpen olyan hatást kelt, minthogyha valamilyen módon csak másképpen lenne a baloldali rész is sminkelve. Tehát abban a pillanatban, hogyha ez a megvilágítás, vagy a sminkelés, mert ugye az alaptörténet, az alap geg az, hogy az egyik felem ilyen a másik felem olyan, mindenesetre ha ez a megvilágítás, ami - hiszen színpadi a megvilágítás - a színpadi felületre kerülne, tehát esetlegesen a sminkelést a baloldalon hajtottunk volna végre, még erőteljesebb lenne a valóság és a kreativitás kapcsolata, de a három disznó így is megvan, mert, és ezt mindenkinek mondanám, hogy érdemes megnézni, Margit rövid időn belül beküldött képeit és logikus, hogy azt mindenféleképp erősítenünk kell a Margitban, hogy ezen az úton haladjon tovább. (szőke)
értékelés:
Egy felülről világító lámpa és egy nagyobbacsaka alufólia alulról fényvisszaverőnek volt a fényforrás. Most csináltam először. A megvalósítás részleteit nem adom ki, de annyit elárulok, hogy nagyokat vigyorogtam, meg szerencsétlenkedtem. :-))