Szem/pilla
"Az élet csodáinak nagysága attól függ, hogy milyen szemmel nézzük azokat!" (Urbán Ferenc)

Fekvő formátumú, szuperközeli makrófelvétel, ahol olyan közelségben látunk egy emberi szemet, a jobb szem szélét, ha nem a test ezt a részét látnánk, hanem a test egy más felületét, akkor nem biztos, hogy első látásra meg tudnánk határozni, hogy milyen területen, milyen rendszerben járunk. Nagyon sokkoló, félelmetes, talán azért, mert az alkotó a szemgolyót az alsó keretezéssel szintén elmetszette, csak részben, majdhogynem a fele magasságában mutatja azt. A szemgolyó közepén csak a sötétségei érzékelhetőek, a felületen visszatükröződő szempillák, és a kölső környezet is látható egy picit. De nem tűnik ebben a közelségben nyugodtnak ez a szem. Olyan, mintha nagy erővel akarna a kép készítője üzenni nekünk, mégis lenne benne egy iszonyú erős, határozott birtoklás is, hogy ennyit, és nem többet adok nektek. Ettől, hogy a kép majdhogynem szűk marokkal van mérve, ettől viszont kap az egész üzenet egy súlypontozást. Nem tudjuk levenni a szemünket a képről, folyamatosan próbáljuk a horizontális és a vertikális jobb oldali, függőleges keretrészt, és az alsó keretrészt nyitni, húzni, hogy valójában belenézhessünk ennek az embernek a szemébe, és ez nagyon erős feszültséget gerjeszt a képben. Nyilván attól, hogy a fényviszonyai, ahogyan a testet megvilágítja, és a színes formátum választása a bőr, a hús felülete miatt valahol ebbe az egész furcsa tobzódásba az érzékiséget is belehozza. Nem egy elbeszélő történetet látunk, hanem olyan az egész üzenet, mintha az itt és mostról szólna, és arról az itt és mostról, ami megköveteli a figyelmet. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Én nem azt mondtam, hogy a szem nem fontos - de igen is az, sőt! – de gondolj bele milyen lenne ha nem lenne szempillánk...hát szerintem elég érdekesen festenénk.

Akármennyire is hunyorítok, a tükröződés-rész az, ami kiugrik nekem, oda megy a szemem, oda tér vissza. Rossz a szemem? :-)

Nem hunyorítottál. :)

Ez olyan pont pont vesszőcske játék. Van egy félkör fekete, egy másik fehér. Ez képvisel egy tömegértéket. Mondjuk 1/4-edet. Van a fekete íves forma, ami ezzel a félkörrel össze van kötve és befelé mutat, ez egyensúlyozza befelé a tömeget. Tehát a néző a szemből, annak középpontjából indul ki, de nem áll ott meg - ha nem volna pilla, akkor megállna - hanem folyamatosan kitör onnan a fekete íven, aztán vissza, és ez adja a dinamikáját a képnek.

Ha hunyorítok, ha nem, a szem akkor is fontosabb. :-)

Nóra, hunyoríts. Ez jó dolog, hogy van ez az eszközünk, hogy hunyorítunk és akkor elvesznek a részletek és a formák jönnek előtérbe. Ezzel lehet egy kompozíció formai játékát ellenőrizni.

Szerintem a szem annyira fontos eleme az emberi arcnak (léleknek), hogy mellette a szempillák mindig is másodhegedűsök lehetnek csak. Alapvetően a szempilla csak dekoráció, védőfüggöny, kapcsolt rész. Elég nehéz lenne úgy fényképezni, hogy a szem maga ne legyen a képen,márpedig ha rajta van, akkor elvonja a figyelmet, mint itt is.

Nagyon élvezetes és érdekes volt olvasni az értékelést, örültem, hogy sikerült „erős feszültséget gerjesztenem” :) . Nem is tudom, hogy mindaz a megállapítás, amit olvastam ennyire tudatos lett volna bennem. Valójában a szempillákra és azok szépségére, fontosságára akartam a hangsúlyt helyezni, hogy mennyire lényeges része a szemnek. A szempillák teszik még szebbé, érdekesebbé a szemet. Ha nem lennének, sokat vesztene „értékéből” a szem. Sokan nem foglalkoznak az apróbb, „jelentéktelen” dolgokkal, holott azok is ugyanolyan érdekesek, csodálatosak és fontosak lehetnek, mint bármi más, amit többen annak tartanak. Lehet, hogy ez butaság, de én így gondolom.

Új hozzászólás