Az üzenet személyességének nagyon örülök, és annak, ami a leckebesorolással együtt értelmezhető, hogy van egy fénytani helyzet, van egy tér, valami kis vízmosásnak a partján állunk, és ebben a helyzetben, ami nem egy különlegesen extra szituáció, az ember mégis érezheti úgy, hogy ő most valami tökéletességnek a részévé válik. Ennek én nagyon örülök. Van valami, ami Barára jellemzően megvan, hogy nagyon jól érzi a vonal-ritmusokat. Ha megfigyeljük, olyan formák jönnek most létre, ami egy nagyon jó meglátás. Van egy lejtős partszakaszunk egy egyenes vonallal, van egy domboldalunk nagyjából hasonló vonallal, aztán van egy partívünk a víz résznek a két oldalán, és ezek mind egy pontba gyűlnek össze, és ebből a pontból egy nagy facsoport ágai robbannak ki. Jó az elhelyezés, és a dinamikája is jó. Mégis azt mondom, hogy hideg, függetlenül attól, hogy meleg színekkel dolgozik az alkotó. Korrekt, jól megfogalmazott kompozíció, de az érzelmi áttételek során elveszítettem belőle Barát. Szemérmes üzenet, de ez most alul marad, és elfedi magát a közlést. Ha ennyire szemérmesek vagyunk, és ennyire halkan beszélünk az érzelmeinkről, akkor az nem biztos, hogy mindenkinek megnyílik. Persze nem kell mindenkinek megfelelnünk, de azért nem árt, ha az ember el tud érni egy olyan pontot, amikor ez úgy van kidekázva, hogy át tudja szakítani azt a hártyát az ábrázolt helyzet és a néző között. Ez most nem biztos, hogy sikerült, nem sok hiányzik, de ebben még sincs rendben valami. Bara, egyszerűen próbálok fogalmazni: merre jársz, hol vagy, gyere elő! (hegyi)
értékelés: