Nagyon szép virágfotót kapunk Rozitól, annyit hozzáteszek, és ez valószínűleg nem a Rozi hibája, hanem a fényképezőgépéé, hogy nem teljesen ott, és úgy éles ez a kép, mint ahogy az az igazi lenne. Ezzel túl sok mindent nem nagyon lehet tenni, ezt elfogadom így ahogy van. Persze, ha Rozi majd úgy gondolja, és olyan lesz a helyzet, hogy törheti a fejét egy másik gép beszerzésén, akkor majd érdemes lesz ezzel a technikai résszel is foglalkozni. Ami a képnek az érdeme, hogy egy olyan rózsafotót látunk, ami a szokványostól eltérő képkivágást és kompozíciót mutat. Ami ebben a képben izgalmas az nem is a fő központi figura, hanem az a két másik rózsafej, ami ennek a nagynak az árnyékában él, amit, mint egy kis satnya ikertestvért, elnyom a főszereplő. Azt is hozzáteszem, hogy ez akkor is működött volna, ha nem alkalmazza ezt a fekete-fehérré egyszerűsítő photoshop effektet. Két irány lehetséges: az egyik, hogy színesben dolgozom, a másik, hogy fekete-fehérben. A köztes állapot miatt a határozottságából is veszít a kép. Ha fekete-fehérrel dolgozunk, a tónus az, ami abban fog segíteni, hogy ez egy gyászos, szomorú állapot, vagy pedig egy erőtől és energiától duzzadó állapot. Izgalmas lenne fekete-fehérben elkezdeni egy kicsit gondolkodni, mert a tónusrenddel szerintem jó tisztába jönni, és ehhez a fekete-fehér könnyen ad segítséget. Ha színesben hagyom, akkor evidens, hogy ez egy öröm, és akkor tényleg csak a formai rész az, ami az örömhöz vegyít némi egyéni ízt, némi olyan élményanyagot, amivel az életben sokszor tudunk találkozni. Szóval az irány jó, és a meglátás is jó, a technikára nem tudok most mit mondani, elfogadjuk olyannak amilyen, viszont ezt a bindzsizést én nem kedvelem, ez ennél a képnél gyengít, úgyhogy kettő csillag. (hegyi)
értékelés: