Váó. István, köszönöm szépen a hozzászólást. Nagyon szépen összeszedted a gondolataidat a címről. Tök jó, hogy mindenki ennyire máshogy látja a dolgokat. Ez felért egy elemzéssel, kapok 1 csillagot? :)
Zoli, ezzel a képpel van sok problémám. Az a dilemmám, hogy akt felől közelítsem, vagy felejtsem el, hogy akt akart lenni... hogy örüljek a bátorságnak, vagy hogy kérjem számon azt, amit az akt jelent... nem tudom, bajban vagyok az elemzéssel. Elvenni nem akarom a kedved, de azt gondolom, hogy korai az aktfotózás, és - bocsánat, de Demetert idézem: ő azt mondta az aktról, hogy ez neki fiatalon nem ment, mert amíg vágyott a modellre, addig nem tudott koncentrálni, aztán hogy megvolt, utána meg már nem érdekelte az akt. Tehát lehet, hogy aktus után kellene próbálkozni, amikor a primer vágy nem befolyásolja az esztétikát.
Az akt elvonatkoztatás. Nem fér bele a bugyi, mert az akt nem szexkép, nem lehet célja a vágykeltés. Ez így primer, nincs benne az az általános érték, vagy gondolat, ami formaiság és esztétika felől közelítene. Aztán a bugyin kívül probléma a durva gesztus is. Igen, szépek a karon a fények, nagyon attraktív ahogy az inak feszülnek, ezzel nincs baj. De a nő seggébe markolás az a dugás asszociációja, hogy ne mondjam, az erőszaké, ahol a nő tárgy, objektum. És azt mondom, ez is megfotózható, számtalan példa van rá, hogy az alávetettség, a kiszolgáltatott helyzet kerül a képre, de az meg szinte dokumentum, nem szépelgés.
Két út van az aktban körülbelül. Az egyik a klasszikus vonal, ami torzókkal, részletekkel operál, ami szépséget keres, formaiságot, a testet mint képes beszéd emelkedett érzelem és gondolat kifejezésére használja modellként. A másik a tárgyiasabb, konkrétabb, ösztöni út. De egyiknél sem szerepel az esetek nagy százalékában ruha, mert a ruha félrevisz, lehúz, tárgy, objektum. Lehet drapéria, függöny, lepedő, de nincs gatya, bugyi, ékszer és semmi csingilingi, mert az a szoftpornó, átbillen. Aztán van a szociografikus megközelítés, ami a nők helyzetével, prostitúcióval, vagy a kapcsolatok valós problémáival foglalkozik, ott viszont van környezet, van terep, ahol a dolgok történnek, viszonyrendszer. Szóval Zoli, beszéljünk erről, én nem mondom, hogy ne csinálj aktot, de a megközelítésen változtatnod kell, elsősorban fejben. (hegyi)
Váó. István, köszönöm szépen a hozzászólást. Nagyon szépen összeszedted a gondolataidat a címről. Tök jó, hogy mindenki ennyire máshogy látja a dolgokat. Ez felért egy elemzéssel, kapok 1 csillagot? :)
Van nekem is véleményem a címről és a címadásról általában. Ilyen is, olyan is.
Zsolt itt szereti a címeket. Mert segít a folyamatban, neki a megközelítésben, a feldolgozásban, nekünk a tisztábban látásban. És szerintem Zsolt szereti a címeket is, alapvetően, talán címpárti is :)
Vannak más képzőművész ismerőseim, akik teljesen hanyagolják a címet. Vagy csak speciális témakörönként tartják fontosnak (mondjuk mitológiai alakok megfestése esetén). Többször láttam ugyanazon műveket ilyen vagy olyan címmel is. A cím talán egy adott pillanatig nem is szent dolog, változhat (persze vannak szakmai események, amelyek rögzítik pl).
A rosszul választott cím (rossz cím) elferdíthet vagy kiegészíthet gyenge műalkotásokat. Erőseket szerintem nem tudja.
Irodalmi alkotásoknál a cím a mű része lehet (mert műfajon belül marad), képzőművészetinél maximum egy kelléke. Gyengébb alkotáson pedig a jó cím sem segít.
A jó cím észrevétlen és természetes szerintem (képzőművészeti, fotográfai esetekben). Nem az magyarázza meg az alkotást. Mankó jellege csak ráerősít, teljesen másodlagos szempont.
Én pl. azért szeretem itt a nyitólapon a képeket nézegetni, mert nem látom a címüket. És úgy tudom élvezni, ahogy egyébként is egy műalkotást megnézek. Először nézem, érzem, aztán esetleg érdekel a címe is, mintegy azonosítóként, hogy meg tudjam nevezni az alkotást, vagy még ha maradt benne valami. De ha nem érdekel a mű, a címe még kevésbé érdekel. Nem lépek közelebb.
Jelen esetben szerintem a kép sokkal erősebb a címnél. Mint ilyen, nem is baj, megbocsátható részemről, illetve nincs is mit megbocsátani. Bármit írhatott volna alá, fölé Zoli, én egy férfikezet látok, ami megmarkol egy női feneket. Úgy bezárólag. És nem úgy tűnik, hogy a nő tiltakozna. Maga a kép már keményebb műfajokat idéz, de egyáltalán nem közönséges. Totál benne van a maszkulin és a feminin jelleg, mármint ahogy szeretnek. A férfi talán erősebben, de az alkotó is férfi :))
Nekem ezek jutottak eszembe...
Oké oké, felfogtam :) Majd odafigyelek erre. Viszont címet pl mindig első benyomás alapján írok. Mint most is. :) (és továbbra sem becsülöm alá, vagy tartaom "nem fontos"-nak a cimet)
Jó tanács. Ne becsüld alá a címet soha!
Akkor viszi rossz irányba a történetet, ha rossz a cím.
A verseknek is van címe, azt látod, olvasod először, így van ez a képnél is. Az első benyomás, mindig fontos.
Elemzés jön később, csak a címre:
a cím fontos, orientál. És lehet félrevezetni a nézőt vagy direkt "ellencímezni", de annak oka kell legyen. Ha azt mondod, "szerelem", akkor az egy értelmezési keretbe emeli a dolgot, és ha nagyon más a kép, mint amit általában a szerelemről gondolunk, akkor szarkazmusnak fog hatni.
Bocsánat, félreérthető voltam. Konkrétan ez a cím "nehéz". De a címmel nagy általánosságban nem fogunk egyet érteni azt hiszem :) Én nem tartom annyira fontosnak. Fontos, de nem annyira. Az, hogy nem szabad leragadni, azért írtam, mert ha sokáig a cimnél időzik az ember, elviheti rossz irányba a történetet.
Kézbeveszed, mélylevegő, cimolvasás, egy érzés, egy benyomás, egy kezdő löket és jöhet a kép. És akkor talán a képet is máshogy nézed. :) (igy gondolom én, aztán lehet hogy hülyeség... mindenesetre jó, hogy ezekről beszélünk szerintem)
amit írtál, értem, elfogadom.
de egy valamiben még mindig nem értek egyet. "a címnél nem szabad leragadni" dehogynem! a cím nagyon fontos dolog. nehéz, ahogy írtad, épp ezért fontos is. sokat számít, nem szabad alábecsülni!
Köszönöm Mariann, hogy írtál. Nos, látom, nagyon zavaró a bugyi a képem. Bevallom férfiasan engem is zavart... :) De ezen a képen van bugyi, ami ha úgy vesszük lehet a mérleg nyelve ami egyensúlyoz a vad erotika és a szenvedélyes szerelem között. Anélkül biztos nem adtam volna ilyen címet. És természetesen eszem ágában sem volt a Szerelmet lekorlátozni bármire is. Ugyan hogy is lehetne egy olyan fogalmat, mint a szerelem bármire is lekorlátozni. Hiszen az annyira sokszínű, bonyolult és összetett. Próbáljuk csak meg megfogalmazni mi is a szerelem... Na ugye. Én szerelmesen nézek a párom szemébe és szerelmesen markolok bele a fenekébe is. És akkor még szexről szó sincs. Ha veszünk egy alapfogalmat, ami mondjuk legyen a kapcsolat. A férfi-nő kapcsolata. Az én olvasatomban ez nem létezhet se erotika, se ösztön, se vágy, se gyengédség, se szerelem nélkül. Tehát ami a képen van, az szerelem. Szerelem is. Persze értem én, hogy a gyengéd puha fehér bőr és bugyi szemben a szőrös, erős, férfi kézzel milyen érzéseket indíthat meg az emberben aki a képre néz. A fenékbe markolással ugye.
Csak azért írtam ezt le, mert nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy nekem a szerelem=szex. A címnél nem szabad leragadni, főleg azért sem, mert a cím az egy nem egyszerű dolog. Idéznék egy klasszikust:
„Szerelem az, amikor a lány beparfümözi magát, a fiú pedig aftershave-et használ, aztán közösen kimennek valahová, és szimatolják egymást.” (Martina, 5 éves)
a bugyival egyetértek. szerintem sem kellene.
a címválasztás szerintem nem a legjobb. a képből inkább sugárzik a vágy, az ösztön, az erotika, a szexualitás, mint a szerelem. a szerelem, nem csak ezekre korlátozódik le az én olvasatomban.
a fények szépek, esetleg jobbról egy kis világítás még mehetett volna a combra, karra, hogy ne vesszen el a feketében.
Köszönöm Zsolt az értékelés. Öszinte leszek. Ez nem akt fotózásnak indult. És nem is szerepel a terveimben ilyesmi. (Ha már beszéltünk ma arról, hogy el kellene indulni egy fix irányban). Csak fel akartam tölteni egy képet és ebbe a leckébe gondoltam hogy beleillik. De ha legközelebb ne adj isten hasonlót fogok fotózni, akkor előtte azért utánanézek mi is az az akt. Köszönöm az értékelést.