Szerelem...
E hét betűért képesek vagyunk túlélni, szenvedni, meghalni.
Agymosás, mely az egekbe emel, hogy aztán a pokolba taszítson.
Villámcsapás, mikor megpillantod, pír lessz az arcodon, tagadod.
Agy és test kettéválik, nem éred fel épp ésszel.
Mintha részed lenne, lelked egy darabja. Magadénak akarod tartani. Körötted akarod, hogy keringjen. Óvjon, védjen, tápláljon.
Ne keresd az okát, hogy miért pont most és miért pont ő. Ha az észt beleviszed, már elmúlik a varázs.
És ha mégis elmúlik... úgy érzed... véged.
Aztán szépen lassan túléled, mert jön egy másik...
Egy másik arccal, egy másik hanggal, egy más illattal.
Az érzés ugyanaz, csak te leszel más.

Hozzászólások

42
Értékelem!
41
Értékelem!

váá--- szép szavak...
kár, hogy nem ennyire egyszerű az egész...

40
Értékelem!

Az ember túlélő faj!
És miután megteremtödött, már meg is bukott,vétkezett.
De ezt is túlélte...hiszen vagyunk, élünk te és én és mindahányan.
És nem más jön...hanem egy másik, és ez nagyon fontos. Hogy túl tudd élni a fájdalmat, ami nem pótolhatja az elvesztettet, hanem új örömöket adhat, új tavaszokat és boldogságot..persze máshogy.
És nem feleded...csak az idő múlik, de kell, hogy fájjon. Mert ez a fájdalom adhat erőt egy újrakezdéshez, mert nincsenek véletlenek. És rá fogsz jönni arra, hogy nem hiába szakitottatok. Persze erre a megállapításra az eszeddel jössz rá, és nem a szíveddel.

40
Értékelem!

túléled, mert mindent túlélsz, de először bele kell halj, hogy más lehess.

mikor más lettél, az emléke mindig ott marad benned, mintegy lenyomatot hagyva benned. és ez mindig emlékeztet egykori önmagadra és rá.

és nem biztos, hogy jön más...

Új hozzászólás