ó igen:_)

váá--- szép szavak...
kár, hogy nem ennyire egyszerű az egész...

Az ember túlélő faj!
És miután megteremtödött, már meg is bukott,vétkezett.
De ezt is túlélte...hiszen vagyunk, élünk te és én és mindahányan.
És nem más jön...hanem egy másik, és ez nagyon fontos. Hogy túl tudd élni a fájdalmat, ami nem pótolhatja az elvesztettet, hanem új örömöket adhat, új tavaszokat és boldogságot..persze máshogy.
És nem feleded...csak az idő múlik, de kell, hogy fájjon. Mert ez a fájdalom adhat erőt egy újrakezdéshez, mert nincsenek véletlenek. És rá fogsz jönni arra, hogy nem hiába szakitottatok. Persze erre a megállapításra az eszeddel jössz rá, és nem a szíveddel.

túléled, mert mindent túlélsz, de először bele kell halj, hogy más lehess.

mikor más lettél, az emléke mindig ott marad benned, mintegy lenyomatot hagyva benned. és ez mindig emlékeztet egykori önmagadra és rá.

és nem biztos, hogy jön más...