A képet, mint a címe is mutatja, az ember egyik legtermészetesebb, és legfontosabb érzése inspirálta számomra, ez a szeretet. Nagyon meghatározó dolognak tartom az életemben - és itt nem csak a szerelemre gondolok - és ez még a táplálkozási szokásaimon is megmutatkozik. A leírással és a fotóval valami minimálisat el is árulok magamról, legalábbis reménykedem benne.

Köszöntünk, kedves Milán, az Estiskolában, és egy jó képi üzenetet sikerült küldened, megvan a három csillag, megvan az első lecke is. Annak kifejezetten örülök, hogy egy olyan formát választottál az üzeneted elkészítéséhez, ami akarva-akaratlanul a homokmandalákhoz hasonló. Akik jártak már a Balatonnál, vagy tengerparton, azok tudják, hogy a homokból épített várak, vagy azok a homokszobrok, amiket építenek az emberek, vagy akár egy porba rajzolt szív csak addig tart, amíg az időjárás úgy akarja. Ez a mulandóság az, ami számomra fontos ebben az üzenetben, hogy nem egy fába véstem bele, vagy nem egy utcapadba a szeretett ember monogramját, hanem a homokba rajzoltam. Ez, amit mondok, akkor is igaz, ha ez egy játszótéri homok, mert jönnek majd a kiskrapekok, és elkezdik a helyet funkcióban úgy használni, ahogy az a rendeltetéséből adódik, építenek belőle homokvárat, vagy sütnek belőle homokpogácsát, és az én kis szívem már a múlté. A tényszerűséghez hozzátartozik a két láb, ami keretezi ezt a kompozíciót. Ebben a rövidülésben nagyon érdekes a tárgyilagossága az egésznek, jó az irány, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: