A tető kedves emlékeket ébreszt bennem mindig, egy barátommal szoktunk kijárni. Szerencsénkre, elolvasva a tűzvédelmi menekülési tervet, felfedeztük, hogy milyen egyszerű is kijutni :) Az állvány egy légelszívó kimeneti nyilását fedő fémlap volt. Gyönyörű a panoráma az egész lakótelepre, most mégis én vagyok a fotóalany.

Érdekes a három kép, és érdekes az, ami ebből számomra kirajzolódik, miközben ezt tökéletesen elfogadom, mint hármas lecke, és rendben van. Van egy srác, aki érzelmes, aki a szerelemről és szeretetről beszél, de közben vicces is, és érdekes hajbeállítással, hozzám nagyon közel álló módon, közli a külvilággal a maga kritikáját, és akkor ugyanezt a fiút látjuk a háztetőn ülve, szintén egy meditatívabb helyzetben van. Sok minden más is történhetett volna itt, azt látjuk: fölmászhattunk volna a létrán, játszhattunk volna a vascsővel, bármilyen más gesztust is hozhattunk volna, mégis egy meditatív gesztust mutat nekünk az alkotó. Még egy dolog fontos: nem mutatja a szemét, valamiért fontos neki, hogy szemüvegben van fönt. Ez egy szerep, egy vagány fiú szerepe, de a vagányfiúság, amit a szemüveg hoz, meg ez a morc megjelenés, a rövid haj, és hogy a tetőn vagyok, mert vagány vagyok, ez magával a pózzal mond ellent. Azzal a nyugalommal, ahogy a két kéz egymáshoz illesztődik, ahogy ebben a kicsit gubbasztó pózban lógatja a lábát, ebben van egy nagyon szerethető odafigyelés. Egy nagyon érdekes kettősség alakul így ki: vagány gyerek, aki érzelmes. Ez egy nagyon jó irány, úgyhogy Milán, én azt mondom, hogy ezt ne hagyd abba, ebbe az irányba menj tovább, mert itt sztereotípiákat tudsz megdönteni. Az emberekben élnek ilyen sztereotípiák, hogy „persze, mert a hülye huligán fölment a tetőre, aztán nem tudom fogni a tévén a kettes adót, mert eltekerte az antennámat”. A képi jeleket illetően, nem biztos, hogy ez a tetőrészlet optimális, mint portré háttér. Lehet, hogy valami olyat kellett volna megnézni, hogy a háttérben tényleg megvalósulhasson az a látvány, hogy innen milyen gyönyörű a panoráma. Az adhatna ennek még egy plusz lökést, de én még véletlenül se akarom, hogy úgy gondold, hogy megint felzavarlak a tetőre, aztán ott még a végén valami baj ér téged, csak csínján és módjával ezzel a tetőn való mászkálással, meg hogy itt kísérletezünk, mert ha nagyon belefeledkezik az ember, akkor ez egy balesetveszélyes hely is lehet. De nem ártana, ha ezt meg tudnád oldani úgy, hogy a háttérben az valósuljon meg, amit egyébként a leiratban elmondasz. Javaslat, tudom, öregemberes duma lesz, hogy mindig legyen veled valaki, aki odafigyel arra, hogy mi történik, azért, mert ha az ember belefeledkezik a fotózásba, és keresi a legjobb pózt, történhetnek érdekes dolgok, legyen valaki ott, aki segít, aki sameszkodik, aki helyetted beül egy pózba, és te addig megnézed a beállítást, addig ki tudod találni, hogy az jó lesz-e neked. Olyan valaki kell, aki nem befolyásol téged a kép elkészítésénél, sem azzal, hogy megmondja, hogy mit csinálj, sem azzal, hogy esetleg röhögtet akkor, amikor te éppen nem röhögni akarsz egy képen. Megvan a három csillag, mert maga az őszintesége, és ez a kettős játék teljesen rendben van. Megvan a leckemegoldás is. Ettől függetlenül várnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés: