A törött formák mindig hordoznak valamilyen veszélyérzetet, valamilyen fájdalmat, sérülést, valamilyen bántást, valamilyen élményt, ami a nézőben egy távolságtartó megközelítést eredményez. Részben ezek a saját belső élményeink, részben pedig a formából adódó érzetek. A tárgyi világ ráadásul összeköttetésbe kerül egy szereplővel is, és ebből végeredményben az is kihozható, hogy itt van egy fiatalember, aki eltörte ezt a vázát, és most várja, hogy megbüntetik-e, vagy sem, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy az első pillanatban, amikor ránéztem erre a képre, akkor én azt véltem felfedezni, hogy itt két szereplő van. Van egy főszereplő, aki a kis kockás ingével, farmerjával áll, és várja a büntetést, vagy épp valamilyen feloldozást, vagy bármilyen reakciót, de van egy másik szereplőnk, akinek csak a kézfejét látjuk, aki egy függöny mögött van, aki akár ezt mint nagy ruhát is hordhatná, tehát ott van egy anya, ott van valaki, aki ebből a lemerevedett, ijedt helyzetből megpróbálja őt kihúzni. Nekem ez volt az első élmény, és persze, utána rájöttem, hogy az csak egy függöny ott hátul, de azóta is, akárhányszor ránézek erre a képre, az első, ami beugrik, az ez. Az ötlet jó, a ritmus is jó, és az üzenet is jó, nem egy könnyen megfejthető élmény, az biztos, nem egy játékos történetről van szó, hanem egy sokkal drámaibb ügyről. Mondok még egy érdekes dolgot, olyan ez az üveg felület, a nyak felé a hátsó falon, mintha valami totemoszlop is visszatükröződne. Nagyon érdekes, egy ilyen üvöltő totemoszlopot látok ott. Összegezve az egészet, ez egy jó gondolat a gyermekkorra, és egy jó ritmus. A megfejtése nem adja egyszerűen magát. 3 csillag és a leckemegoldás is megvan, de Noémi, ne hagyjuk annyiban ezt a leckét. (hegyi)
értékelés: