Nagyon érdekes, és persze beszédes az ünnep Mariann-féle megközelítése - a fenyőformák feketéi, a gyertyatartó árnyék pókháló szerkezete, mind-mind mesél arról, amit Mariann gondol erről az ünnepről. De az is benne van a képben, hogy mindez mégis valami bennsőséges, vágyakozó megközelítés, hiszen az ábrázolás meleg színekkel dolgozik, arannyal, sárgával, vörössel. Egyetlen kis átgondolandó van a kompozícióban, ez pedig a kép jobb alsó része, ahol a kisasztal üresen marad - akár az egyik kis gömb is előbbre jöhetett volna, életlenben, és akkor még nagyobb lenne a térdinamika. (hegyi)
értékelés: