A helyzet az, hogy a leckéhez nem ragaszkodom, de pár momentumában igenis kapcsolódik bennem is - meg talán a fotón is érzékelhetően - ehhez a leckéhez. De amikor készült mégsem ez a lecke járt a fejemben, semmilyen lecke nem járt a fejemben, az ablak, és a virág, és a bezártsága, és fénykorlátozottsága, meg a fordított világ, és ilyenek jártak a fejemben. Ami a problémám, hogy eredetileg fejjel lefelé fotóztam, és úgy is gondoltam volna, de mégis, utólag inkább tűnt önkényesnek, mint fontosnak az a megoldás. Úgy éreztem, hogy mégis kevés a támpont arra, hogy háton fekve, fejjel az ablak felé ezt úgy látom. Bár a világos és a sötét iránya ott úgy érzem helyes lenne (fent a fény, lent a sötét), de így meg annak a póluscseréje mond talán valamit - no persze csak olyan nagyon finoman suttogva.
Holnap adásnap. Két órában ráadásul. Egyeztessünk mailban :)