Pedig mindenkinek volt. Most meg...

Gábor egészen kitűnően fogalmaz, és erről eszembe jut a Bikinitől a Ki csinál szódát, már hallom is közben magamban a számot. Nem tudok ebbe a képbe nagyon belekötni, talán egy picit az bánt, hogy a formák egybecsúsznak: a köpője ennek a szódásüvegnek, ahol a csepp, és a cseppben a tenger és a világ, a tükröződésben összegyűlik, ezzel a gyönyörűséges püspöklilás testtel formailag összekutyolódik. Nem túl sok kellene hozzá: egy pár milliméternyi elforgatás, hogy ezek a formák önálló életre tudjanak kelni. Nekem a szódásszifonból mindig az az élmény van meg, amikor betekertem a patront, és kiült rajta a dér, sőt, ha az ember nem figyelt, akkor odafagyott az ujja. De az is igaz, hogy ezek mindig csöpögtek. Mindig maradt alattuk valami kis inkontinencia-jelzés. Nagyon köszönöm ezt a képet, én ezt nagyon jónak tartom, megvan rá a három csillag. (hegyi)
értékelés: