Szomorú favágó II.

Ehhez csak annyit fűznék hozzá az előzőhöz képest, hogy ez már tényleg végre profil. Nem vagyok vele kibékülve, főleg a tekintetemmel, de ez van.

Miért szomorú és mitől favágó, ezt most nem tudom, mert a popipar kitermelte a maga szomorú szamuráját, szerencsétlen Kozsó még mindig próbál valamit kínlódni a színpadon, hát, ha ez a párhuzam akar lenni, akkor az jó, de akkor ennek humorosnak kellene lennie. Valami viccet belevinni, a válladra tenni azt a baltát vagy nem tudom, így most ezért ez a favágó nem annyira jön be meg ha a favágószexről beszélünk, akkor ott meg kellene az a kockás ing. Úgy érzem, hogy te most egy imázsváltásban vagy és ez egy fontos kérdés, hogy ezt az imázsváltást megéld és átéld és mindenféle aspektusban kipróbáld és erre bátorítalak, de tegyük hozzá azt is, hogy nem biztos, hogy optimális az a fajta portré beállítás, amit itt most használsz. Az egy anatómiai megközelítés, hogy ennyire oldalról hozod, ez sziluettben lehet, hogy jól működhetne, de ebben a megvilágításban most kilaposodik az egész fej, valamennyit fordítani kellett volna a fejen és akkor, bár elveszítjük a lehetőségét annak, hogy teljesen tökéletes legyen az ábrázolás geometriája, de hát kit érdekel a geometriája, amikor a tekintet az egy kicsit lehet, hogy fontosabb, még akkor is, ha nem nézel bele a kamerába. Akkor már lehet arányítani a két arcfelet, valamennyit ez a térbeli rövidülés segíthet abban, hogy kibillentsük ebből a mesterséges nyugalomból ezt a képet. (hegyi)

Hozzászólások

Ez a cím igazából egy korábbiból jött át. Ez amolyan ismétlés féle. És most kifejezetetten a tökéletes profil volt a cél. Nem jött be :) Nem is fogom erőltetni, viszont ahogy a másikhoz írtam, lesz önportré próbálkozás, hiszen nő a haj, nő a szakáll. Köszi az értékelést

Új hozzászólás