Valószínű, hogy a család legendáriumában fontos és pontos szerepe van ennek a fotónak, mert visszaidézhet helyzeteket, ugyanakkor én nem tudom áthangolni magamat arról, hogy magát a fotográfiai megoldást ne kérjem számon. Azzal, hogy ilyen erős vakuzással oldottad meg a fényt, nagyon lapossá tetted, ugyanakkor nagyon erős kontúrokkal rajzoltad meg az árnyékokat, ettől az egész egy nagy plecsnivé vált, nem tortává. Nem is igazán értem, hogy miért ebből a perspektívából mutattad ezt meg, mivelhogy a torta csak az ürügy. Értem én, hogy nagyon odafigyelt a cukrász, aki ezt csinálta, és nagyon szép munkát is végzett, tényleg nagyon kívánatos kis dobos torta volt ez. Úgy gondolom, hogy egy szülinapi tortás képen az ünnepelt kell a fotóhoz, legfeljebb a torta ehhez valamilyen szinten hozzájárulhat, mint ellenpont, vagy mint magára az eseményre felhívó jelenség, de ez önmagában nekem nem képviseli azt az esztétikai színvonalat, ami a megörökítésnél óhatatlanul követelmény. Nincs középen maga ez az egész a tányéron, van ez a műmatyó kalocsai, vagy nem tudom, hogy milyen tájegységnek a terítője, alatta ott van egy négyzethálós terítő is, ami, mint szociografikus megjelenítés nagyon fontos, de magát az ünnepi élményt rontja számomra. Úgyhogy miközben nem szeretném ennek a fontosságát kétségbe vonni, és nem is vonom a ti érzelmi kötődéseitekben, de mint fotográfia, erre a leckére ez nem megoldás. (hegyi)