Szünet

Szünet

Veszprémi Utcazene Fesztiválon készült Alvin és a mókusok koncerten a közönség első soraiból. Nem volt egyszerű dolgom.

Határozott kompozíciót látunk, tulajdonképpen a zenei világra jól utaló színvilágban. Valószínű, hogy ez egy jellemző helyzet, de nem vagyok benne biztos, hogy az a döntés, ahogy a főmotívumot (a kezet) elhelyezem a képen belül, mondjuk hosszú távon érvényes-e. (Aki gitározott már, vagy látott ilyet mozgásban, az tudja, hogy ez az a kéz ami pengeti a hangszert és van egy másik kéz, ami lefogja a húrokat és a dallamot játssza – a pengetés nagyjából ezen a helyen történik, vagy történhet – nyilván mehetünk hátrébb a pick up felé.) Mindenesetre ahol most ez megtörténik, ott a háttérben viszonylag nagy helyet hagyunk a fehérben vagy világos színben tartott résznek - ahol meg mondjuk nem történik nagyon semmi. Mindeközben a gitárnak szerintem az optikailag izgalmasabb része az a nyaka, ahol a bundokat látjuk, ahol a húrok vannak. Akár azzal, hogy megpendítenek egy húrt, rezgéseket hoznak létre és még vizuálisan is meg tud jelenni. Tehát ha én dönthetnék, akkor megfordítottam volna ezt a dolgot és nem a képhatár felső része felé tettem volna a kezet, hanem a kép bal alsó sarka felé vittem volna ezt átlóban. Így számomra lehet, hogy izgalmasabb lenne. Esetleg vigyem el egész extrém módon a képhatárig a kezet? Akkor megint azt mondom, hogy mint dekomponált műfaj, megint határozottabb és hatásosabb lenne a kép. Most ez nekem egy kicsit puhatolózóbb megoldás. Kettő csillag, merthogy egyébként a kép az erős és hatásos, viszont mindig azt keressük, hogy mi az, ami még hatásosabbá tehetné ezt. Nagyon valószínű, hogy ez egy élő koncert, nem egy beállított kép – márpedig ha így van, nagyon nehéz megtalálni azt a pillanatot és helyzetet, ahonnan egy képet el lehet készíteni. Ezzel én teljesen tisztában vagyok, de sajnos ez egy ilyen műfaj, ahol a végeredmény felől közelítünk. Hiába vannak sztorik, hogy ez vagy az a kép hogyan készült – mindenkivel megesnek érdekes történetek ilyenkor -, de a kép önmagáért beszél. Mi szakmabeliek pontosan tudjuk, hogy ezek mennyire kritikus helyzetek és mennyire rizikós melók, arra kell törekedni hogy minden probléma ellenére azért meg kell oldani egy feladatot. Ha ez kép egy képsornak a részre, abszolút jó kép, de önmagában nem tudom, hogy el tud-e vinni a vállán egy történetet. (hegyi) (A kép átkerül a szorgalmiba, mert a zene lecke megszűnik.)
értékelés:

Hozzászólások

Utólag is köszönöm. Igazán megtisztelő a választásod.

És ha nem is élőben de utólag meghallgatom a műsort.

Kedves László, ezt a képed választottam a február 25-i rádióműsorom illusztrációjának. A műsor címe: Gitárhősök tegnap, ma és holnap. Így aztán egyértelmű, hogy miért pont ez a választás,de nem az a lényeg, hogy a képen egy gitáros van, hanem... de erről majd a műsorban beszélek. Azt gondolom, szereted a gitárzenét, hát gyere hallgasd meg a műsort, ha időd engedi és kedved is van hozzá! Hétfőn este 9 órakor várlak szeretettel. :)

Köszönöm. Én is hezitáltam melyik leckébe tegyem.

Nagyon jó megoldása a leckének, azt gondolom. Sőt még izgalmasabb lenne talán a csend leckében. Nagyon erős a kontraszt a fejünkben létező rockzene és a csontos ujjak által leszorított gitárhúr által keltett és érzett csönd között. Szinte cseng a fülem. Jó kép!

A legnagyobb dolgok (...) a csendben történnek velünk.

Új hozzászólás