Születés

Camilla köldök házi feladatra érkezett képe, amely egy alsó gépállásból készített kép, egy szürke felület, a háttér is egy aránylag szórt világos részletek nélküli felület ahol megjelennek ezek a kis pöttyek, a kis hajszál gallyak, és ebben az egész szürke felületben ez a vöröses, fájdalmasan megjelenő szinte seb-szerű a platánnak, vagy nem tudom milyen fa ez, tátongó mély üreggel megjelenő formája a bal alsó sarokban látható. Az biztos, hogy a szürke és a vöröses barna kapcsolódása, amelyről már többször beszéltünk színdramaturgiában az Estiskolában, feszültséget hordoz. Az biztos, hogy ezek a szürke égbolt előtt látható érszerű pici kis vonalak feszültségeket hordoznak, az biztos, hogy az egész képben van egy ilyen vibráló élmény. Abban nem vagyok 100 százalékig biztos, hogy a köldök kategóriában teljes egészében ez az asszociációs rendszer élne. Valami, pici, akár valami olyan manipulatív dolog, amelyek a Camilla előző munkáiban sokszor jelen voltak, legyen az egy ékszer vagy bármi, amitől egy kicsit elemelődik egy normál natúra képtől, valami hiányzik ebből a képből. Kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Anita, köszönöm, köszönjük, köszönik!

András, most egy picit nem is értem meg értem is, személyesebbre gondolsz az értékelés utolsóelőtti mondatában? Akkor most ez a kategóriában nem igazán működik, avagy túl reálisan láttam, vagy ...nem értem igazán, persze gondolkozom rajta és megtalálom és megismétlem, még ha nem is ajánlott. Mert érteni akarom.

Bátyád családjához gratulálok :-)

Kedvem lenne belekiáltani a világba: Fááááááááááááj!
És mégis milyen szép ez a fájdalom.

akkor most Gábor gondolatai után le kell írnom, mert már nem nagyon tudom magamban tartani, elnézést ezért, a GG annyira jól "érezte" amit akartam, hogy ennek most úgy örülök azután, hogy a "wodoo chile" egy szenes arcot és semmi komolyabb mondanivalót nem hozott személyesen Gábornak, szóval ezért felemelő érzés...
- tehát érkezés a végtelen időtlen Univerzumból, a mindenségből, ahol Minden Egy, érkezés a Föld nevűre, az Életbe, egy "szülő"csatornán keresztül, amelyben a köldök a vezérfontosságú kötődés, majd az elengedés eszköze a "másik világba", ahol egy, vagy ki tudja mennyi mennyi életen keresztül keressük magunkat az Egységhez visszavezető utat. Minden Egy.

Ez a kép két egymástól mérföldekre levô szinten is kapcsolható a születéshez, és pont ez benne a szép.
Bene van a "Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága" szint. Ahogy az addig egyként létezô anya-gyerek világ elszakad egymástól. és ugyanakkor benne van egy véres, állati szinten megfogalmazott kép, a szülés-születés minden kínjával.

Ezennel felajánlom ezt a képet Bátyámnak és perceken, órákon belül kialakuló gyönyörű Családjának, mert épp SZÜLETÉS történik, amelyben ÉRZelmileg személyesen érintett vagyok, ez SZINKRONICITÁS VARÁZS! És nem bírok magammal, annyira izgulok, ...

szia Julianna, a Pillanat kapott el minket... köszönöm Julianna, tiszteletem Pillanat!

Camilla, nekem tetszik a téma megközelítése. Nyers, nincs mit szépíteni rajta. Ez van.
Az embert a fával analógiába használni, nem újszerű dolog. De te elkaptad a pillanatot! Gratulálok! :)

Figyelek én, csak ezt a képet még csócsálom kicsit, mielött hozzászólnék.

Akkor hát ez olyan kép ami mást mesél az alkotónak és mást a nézőnek (saját nevemben).Ez persze így jó,hiszen ez csak egy út a millióból. :)

NEM,azt nem így képzelem el és nem így éltem meg ...

legyen hát így a történet: a Szerelem születése!

Most láttam meg a vörösben két alakot,a bal oldali a jobb oldalihoz simul és a fülébe súg valamit....talán egy vallomás....

persze, elfogadom. Rám is másként, mennyire sokszínű az élet, hááát mesés!:)

eREDetileg szeretem a vöröset, mint az élet,szív,szerelem színét! itt mégis másképpen hat rám.

Nekem a VÖRÖS egészen másról mesél...

a vörös erősíti a tragédiát, én pedig enyhíteni akartam!

az nem piros, ha úgy mondod Béla, hogy VÖRÖS.... a vörös az egy Érzés

Igen! Ezeket tudom-értem,de mégis oly sok itt a piros,hogy tragédiát látok...

Béla ne kérj bocsit a véleményedért!:) A születés természeténél fogva nem halálos, nem brutális és vérveszteséggel jár, itt ez egy "vérzuhatag"? A megérkezés pillanatában mint megszületendők szembesülünk a világ tágasságával, a vér jön velünk mert kisegít, megmutatja az utat merre tartasz. A születés gyönyörű. Nem akarok többet írni-hey pedig de tudnék-mert nem folytatok önelemzést az elemzés előtt....

A születés nem az,de ez halálos vérveszteségnek tűnik! (bocsi:)

...bár a születés nem brutális....

Mariann, örülök:) "olyan más"-ezt nem igazán, a "brutális" kifejezést inkább értem Béla:) Nekem annyiban más, hogy ez az első beküldött lecke, amelyet az új géppel kreáltam, tehát nem kellett úgy "elízélni" /hallod GG?:)/-persze nem maradok hűtlen magamhoz, azért azt neeeeeeem:-D

igen, más! Mondhatom,hogy szinte brutális...?

Ez olyan más, mint az eddigi képeid. Nagyon tetszik!

Új hozzászólás