Szőke a kommunikációnk eszközeiről mesél, amivel létrehozzuk azokat a munkákat, amit egy elég széles körű holdudvar figyel. Az oldal sokszínűsége a forma szabadságát hozza magával, mindezt a saját környezetünkben fellelhető eszközökkel létrehozva. 

Szőke arról beszél, ami a következménye már a munkánkak, arról a figyelemről, ami kíséri az oldalt. Bevezeti az elkövetkező idő irányait, a tábor munkájának fő csapásvonalait. 

Az osztályfőnök egy csendélet felépítésén keresztül meséli el a különféle attitűdök működését, a személyességet az alkotásban. Szóba kerül a technika mágiája is. 

A vizuális kommunikáció, a mese erejéről, a mese terápiájáról esik szó, és arról a védelemről, amit a leckék nyújtani tudnak, a játék öröméről. A második részben az estiskola újabb időszakáról, újabb szakaszáról beszéltünk, az értékelésről, a kritikákról.