Anyacsavar, apacsavar. Mind a két fogalom amit használtunk régen, ugye elég pontosan bennevan az az üzenet is, amit itt a kép címe is tartalmaz. Valami régi munkapad, gépezet, sín, tudja a csuda, hogy mi, de egy hosszú idő óta egybeolvadó, egybeforró formát látunk, olyannyira, hogy valószínűleg ezt a két felületet már csak sérüléssel lehetne szétválasztani. Ezek már egyek. Az apacsavar és az anyacsavar. A képen látjuk ezt a kvázi tárgyfotót, a Bara szeret fekete-fehérben fotózni, nyilván olyankor pontosabban tud fogalmazni, az árnyékokkal fényekkel, hengerekkel és élfényekkel dolgozik, és ezekkel hoz létre egy nagyon izgalmas üzenetet. Annak ellenére, hogy megint egy nagyon közeli képet látunk, azért felsejlik a háttérben egy másik hasonló szituáció, talán szintén egy hasonló anyacsavar és egy ugyanilyen tengely, amely derékszögben mutat erre az obeliszkszerű tárgyra. Számomra az kérdéses, hogy a két forma, az életlenben tartott csak sejthető hátsó forma az ennek a történetnek vajon egy továbbgondolása, kapcsolódik ehhez az itt látható függőleges hengerformához, vagy egyáltalán mi a helyzet, mi a kapcsolódás köztük. Most szerintem, mivel a hátsó forma nincs fókuszálva, nincs hangsúlyozva, így nem erősíti az előtérben látható jelenséget, viszont a tónusértékei, sötétjei hellyel-közzel fellelhetőek az előtérben lévő tárgy tónusvilágában. Ezért szerintem gyengíti azt, vagy egy olyan pozíciót kellett volna keresni, ahol csak ezt a furcsa, fallikus tárgyat látjuk, vagy esetleg úgy dolgozni a fénnyel, hogy a háttérben lévő események, amik zavarhatják az előtérben zajló történetet, azok gyengüljenek. Nagyon nehéz makrókat készíteni, nagyon átgondoltan kell ezekhez a helyzetekhez hozzáállni, szerintem mivel itt statikus szituáció látható a képen, ezzel lehet még foglalkozni akár műtermi körülmények között is. Az irányt jónak tartom amivel foglalkozik, nagyon érdekesek ezek a szikár, leegyszerűsített üzenetek, de szerintem ezt tovább kellene pontosítani; én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)