Sose szoktam a talpamat bámulni. Magával a talppal se szoktam foglalkozni. Most elkezdtem az ismerkedést a saját talpammal. Elsőként csak nézegettem. Aztán játszottunk egy kicsit. Ez lett belőle.

Az egy érdekes kérdés, hogy az ember, akár a mi leckéink hatására, milyen őrületekbe kergeti bele saját magát, hogy bemegy a kis fürdőszoba szalonjába, leakasztja a falról a tükröt, odatámasztja egy fekete anyaghoz, és elkezdi vizslatni a saját talpát. Ezt nézegeti, nézegeti, játszik vele 5-10 percet, vagy akár többet is, és a végén eljut arra a felszabadultsági fokra, amikor elkezd ezzel az egésszel, mint esztétikai megfejtés, dolgozni. Ráadásul formailag az egész olyan, mintha itt lenne valaki, akinek itt van a két válla, és a feje helyén két láb nőtt volna ki. Szürreális, vicces, humoros. Az egész olyan, mintha egy húsevő pálmanövény lenne, ez is vicces. Az értelmezéssel játszani lehet, és ez azért jöhet létre, mert a valóság és a tükröződés egy olyan játékot hoz létre, amiben egyszer csak a néző megzavarodik, hogy most mi melyik oldalon van, most mi volt előbb, és ezzel létrejön egy izgalmas viszonyrendszer. Egyetlen egy problémám van: aktnál (mert ez is az, ha még nem is arra a leckére készül, de egy torzót látunk) nagyon fontos az, hogy az ékszerekkel csínján kell bánni, sőt, azokat az esetek 99 százalékában nem használjuk. Se gyűrűt, se bokaláncot, mert az már elvisz valami más irányba. Ha konkrétan ilyen nagytotálos aktokról beszélünk, akkor elvisz ilyen playboy-os irányba, ami abszolút nem szerencsés, mert az akt nem az erotikáról szól. Még azt is mondhatnám, hogy az ilyen erotikus magazinokban nincsenek aktok, hanem meztelenség van, a kettő nem ugyanaz. Az ilyen testékszerek, meg kiegészítők pont a meztelenségre hívják föl a figyelmet, és arra teszik át a hangsúlyt, hogy minden más meztelen, és nézd az elsődleges nemi jelleget, meg az ehhez csatolódó kapaszkodókat meg formákat. Tehát nem túl szerencsés az ilyen manifesztumokat használni, és itt is a gyűrű engem zavar. A tükörképben is csillan, ott van az ujjon valami, ez nem olyan nagyon pozitív. A másik meglátásom az, hogy a tükör tökéletesen jó, az ötlet is, az is, hogy a tükör széle érdekesen keretezi az egészet, de ha ez már eleve le lett véve valahonnan, és odavitted valahová, ahol megcsináltad a képet, akkor arra kell figyelni, hogy ott van két lyuk, amivel ez föl lett csavarozva valahová. Ha ezt 180 fokba megfordítod, és lentre kerül, akkor kevésbé zavaró, mint ahogy most ez ott fönt látható. Ezek azok a dolgok, amikre érdemes odafigyelni, hogy ezek az apró kis nüanszok zavaróak tudnak lenni. A leckemegoldás megvan, remélem, hogy Mariann nem fogja még abbahagyni ezt az ismerkedést. (hegyi)
értékelés: