A tizenegyes lecke szimbolikus megközelítését látjuk, és ehhez egy abszolút mértékben felső gépállást, mint egy térképészeti leiratot látunk. Látjuk a tilefonokat, látjuk a vasúti sín felületet, látjuk az öreg, idős talpfákat, és a bazaltkavicsokat. A kép egy aszimmetrikus de ritmikai játék, olyan, mint egy kis zenei kompozíció. Én egy jó megoldásnak gondolom azt, hogy itt most ebben a ritmikában választotta az alkotó a fák-vasak-bazaltkő kapcsolatrendszerét. Ami az én megjegyzésem lenne, hogy érdemes lenne ugyanebben a beállításban különböző napszakokban megfigyelni ezt a jelenséget, mert elképzelhető, hogy a fény másképpen érkező megvilágításai az árnyékokat, de egyáltalán a felületek színezetét is megváltoztatná, amely még jobban a dombormű ritmikájára, felületi különbségeire koncentrálna. Eltolná esetleg ennek a naturális üzenetét, és akkor még jobban egy zenei kompozícióvá válna mindaz, amit itt látunk. Még egyszer mondom, hogy az irány jó, és az is érződik, hogy a Béla szeret ilyenfajta tárgyi kultúrákat rögzíteni, tehát azt sejtem, hogy nem gond azt mondani, hogy ha megvan a két disznó, mégis kérnénk egy ismétlést akár ugyanezzel a beállítással más fényviszonyokban. Még ne adj'isten egy éjszakai kis zseblámpás megvilágításban is, mert ez, amit itt Béla önmaga számára és számunkra is fölvet, mélyebb értelmezést kíván. Szerintem nagyon jó az, amit ő most egy karcolat szintjén, vázlat szintjén itt elkészít. Többet érdemel a kép. Ezért mondtam azt, hogy két disznó megvan, de véleményem szerint ismétlés. (szőke)
értékelés: