Barátságunk mely örökre szól.

Azt én abszolút értem, hogy miről is akarna szólni ez a felvétel, mert ugye a barátság, főleg fiatal korban egy csomó kétségtől meg társadalmi elvárástól, félelmektől mentes helyzet, és ebben a helyzetben nagyon fontos szerepe van az érintésnek. Annak, hogy, amikor bánatunk van, akkor a barátunk vállára hajtjuk a fejünket, amikor örömünk van, akkor oldalba bökjük, mondjuk, vagy meglapogatjuk a hátát, vagy akár egy ilyen helyzet, hogy nézzük a pingpongozókat, vagy a hintázó fiúkat a téren, és közben mi ülünk, és az összetartozást azzal is érzékeltetjük, hogy egymás lábán átvetjük a lábunkat. Ez a része számomra teljesen jól dekódolható. A háttér nem igazán szerencsés ezekkel a kockákkal, ez nagyon lehúz minket a földre, nem nagyon erős, és az élességgel kellett volna dolgozni. Ha jól nézem, akkor ez a kép sehol se éles most. Saját magadhoz képest mondom, hogy aki olyan újrakezdés leckét tud küldeni, mint amit te küldtél, és ennyire erősen tud fogalmazni, mint ahogy te abban a leckében fogalmaztál, akkor ezt a szintet tartsuk. Te magad tartsd a saját magadhoz képest a szintet, és onnan próbáljunk majd elugrani egyre magasabbra. Most ez a lecke nekem annyira nem erős megoldás. Nem az irány a rossz, mert tényleg fontosak ezek a szituációk, amikor együtt tudunk lenni, de valahogy mégsem sikerült ez annyira jó megoldásnak. Hajni, legyél te az, aki ezen a leckén még egy kicsit elgondolkodik. Nyugodtan rugaszkodj el, ahogy az első leckénél elrugaszkodtál, azt az irányt vigyük ebben is, a megfogalmazásban is nyugodtan el lehet rugaszkodni. Nem kell ezt olyan konkrétnak venni, hogy barátság, és akkor a barátomnak ott kell rajta lenni. Próbáld meg egy kicsit ezt magaddal kapcsolatban is megfogalmazni, hogy mit jelent számodra a barátság. (hegyi)