Telefonfülke... karcok itt... karcok ott...
Nagyon örülök, hogy ezeknél a képeknél az alkotásaidban, bár egészen biztos, hogy korodból nem valószínűsíthető, hogy a 60-as évek megélt formában lenne jelen, mégis azt kell mondjam, hogy nagyonis élőn és jól dolgozol azzal a szemléletmóddal, ami akár Szabó István kisfilmjeire is jellemző, vagy az akkori fotográfia világát ha megnézzük, sok olyan képet látunk, amiben a játék és a romantika valamiféle melankóliával párosul. A kép archaikusnak tűnik, de az az erőssége, hogy ez az archaikusság teljesen életszerű, elfogadható, a munkából következik és nem egy felvett forma, vagy eszköz. A képben van egy erős szomorúság is, ennek egyik titka talán az arcon lévő szemek, amik nem felénk tekintenek, mintha egy álom, vagy finom eltaszítás is jelen lenne ebben az üzenetben. Mintha azt a sugallatot éreznénk az alkotásból, hogy foglalkozz velem, közelíts meg, de küzdened kell értem. Fejts meg, de nem fogok neked segíteni. (szőke)
értékelés:
:-))) Sőt! Mint ahogy a kép jobb felső részén látható még oda is köpött. :-))