Egy kifejezetten napos tavaszi késő délután készült kép, eredetileg nem is ezt megcélozva, hanem egy virág árnyékát a falon, amit megvilágít a vérvörös fény. Az valamiért nem akart sikerülni, de aztán megpillantva ezt, rögtön megfogott.
Itt amiatt nem komponáltam bele a szárítót, mert pont attól féltem, hogy elviszi a szemet, túl sok részlet, ami elvonja a figyelmet a naplementéről. A függöny mintája, a szétberhelt reluxa, a növénysziluettek akkor, ott, elégnek tűntek. Ha lesz még ilyen naple, lövök még róla képeket. Viszont ha nincs épp akkor ruhaszárító.. :)
A naplemente önmagában nem fontos. Az csak egy adalék a képhez.