A képnek van egy olyan hangulata, mintha egy régi képeslapot látnánk a századfordulóról. Olyan, mint a „Hargitafürdői emlék”, „Kékestetőn jártunk” és akkor küldtünk egy képeslapot haza. Ami ebben érdekes, hogy mindezt mai eszközökkel érted el. Nyilvánvaló, hogy kevésbé határozottan; mondjuk ha pont megfordítottan tennéd oda a kép bal alsó sarkában a síléceket, hogy ne a reklámokat olvassuk, akkor egy fokkal jobb lenne. A kép jobb oldalából is, mondjuk egy ujjit (ami a sítalpak mögötti nem fontos rész) le lehetne vágni. Nem is ártana mondjuk, hogy kimozdítsuk ezt az egészet ebből a centrális kompozícióból. De a képi hatások és maga a helyzet nagyon jó. Jó ez a póz, van benne humor. Amit pedig írsz a leiratnál, hogy borús volt az idő – nyilván jobban örülnénk, ha nem így történt volna, de ennél a képnél ez nem olyan számottevő probléma – inkább kompozíciós problémám van. Hajrá István, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés: