Voltam én is futóversenyen, természetesen nem én futottam, de drukkolni voltam már, és bevallom férfiasan, hogy nem nagyon értelmezni ezt a lelkiállapotot, hogy mi visz rá embereket arra, hogy mindenféle cél nélkül fussanak. Nekem ez olyan, mint önmagammal sakkozni. A kép az beszédes, látom a főszereplőt, látom, hogy nem egyedül futott, az is látható, hogy valami érmet is kapott, talán arany vagy bronz, ezt most nem nagyon akarom találgatni, de a lényeg az, hogy elmond sok mindent a kép, az is látszik, hogy ő azért ki is fáradt, én azt gondolom, hogy ebben minden benne van, de ezt fekvőben kellett volna megcsinálnod. Akkor többet kapunk a környezetből, a helyszínből, ez az egy, amit hozzá tudok tenni, hogy én nem ragaszkodom az álló formához és nektek is azt javaslom, hogy gondoljátok ezt át, hogy álló formát használunk olyan esetekben, amikor a képhez hozzáadhatna, ha látnánk is azt a miliőt, amiben zajlik. (hegyi)