Amit a képen látunk az, ha mint leltár elemzem, akkor egy tenyér, amin valamilyen kosz van – és nyilvánvaló ez a korom - és egy virágnak a levele. A kettő között ellentét is van színben, formában és tónusban is – mondhatóan tisztaságban is -, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy párhuzam is. Az, amit a tenyéren látunk, az abszolút átértelmezhető, nem kötelezően piszkosság. Ha ezen az irányon indulunk el, akkor azok a foltok, amik ott létrejönnek és a levél felületén létrejövő fényviszonyok, vagy maga a levél formája akár, nekem abszolút párhuzamba hozható. Nagyon furcsa, hogy miközben van egy elidegenítő hatása az egésznek, hirtelen visszariad az ember, hogy ezt a levelet miért akarja a piszkos kezével megfogni ez a valaki – ahhoz képest meg nagyon érdekes, hogy közben meg mégiscsak érzek egy biztonságérzetet ebben az egészben. Nem tudom ezt jobban elmagyarázni, hogy ez mitől jött létre, de nagyon érdekes hogy ez megvan. Két dologra szeretném felhívni a figyelmedet: a formai pontosítás nagyon fontos, mert hogy ott most a levélen van két olyan lyuk, ami lehet, hogy szervesen része ennek a levélnek és fontos, de talán érdemes lett volna olyan levelet keresni, amin ezek a hibák, foltok nem vonják el a figyelmemet - a két fekete pont elviszi a fókuszt az egészről -, mert oda kezdek összpontosítani és nem arra, ami kéz–árnyék–levél által létrejött. Ettől függetlenük ez egy abszolút 3 csillagos leckemegoldás és abszolút értelmezhető, sőt meg is van az első lecke ezáltal – örülök neki, hogy ezzel újból elkezdesz foglalkozni. Amiket elmondok, azért teszem, mert a jövőben érdemes ezekre odafigyelni. (hegyi)
értékelés: