testvérek

testvérek

Nagyon érdekes ennek a képnek a kompozíciója, nagyon beszédes, gondolom, ösztönösen készítette így el Viki, de a végeredmény mindenesetre nagyon erős lett. Egyrészt az ellenfényes modellek és a hosszú árnyékok eleve mesébe illőek, beszédesek, viszik a szemet a kép közepe felé, a fény felé, itt talán ha picit instruálhatóak lettek volna, akkor a figurákat el lehetett volna annyit mozdítani jobbra, hogy a kisebbik alak fejéből ne nőjenek ki a faágak, mert így a nagyobbik figura mellett is csökkent volna a tér. De ez nüansz, bár a későbbiekben erre is figyelni kell. Ami viszont még jelentős szerkesztési dolog, hogy a kép bal oldalára került a nagyobb, sötét tömeg, ezt nevezhetjük a múltnak is, és az értelmezés szerinti jobb oldal, a jövő már átláthatóbb, szellősebb struktúrát mutat a fákkal, ez is pozitív üzenet, tehát miközben az ellenfényes képek általában nem pozitív érzetet erősítenek, itt ezt a belső renddel sikerült kompenzálni. Köszönöm, jó irány, és bevallom, örülök annak, hogy Viki ebben az irányban is kísérletezik, bátorítanám őt arra, hogy az úgymond experimentális irány mellett a klasszikus fotográfiát se hanyagolja el. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszönöm, megtisztelsz. :)

Bizalom című műsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak.

@Mészáros István: A tipográfia ha jól tudom optikai középnek szokta mondani azt a helyet ahol az adott elemet középen levőnek érzed. Pl. egy papírlapon függőlegesen középre szeretnél tenni egy címet, akkor a jó helye nem a magasságának felénél lesz, hanem annál feljebb. A pont középre tett címet lentebbinek érzed. Gondolom ez abból jön, hogy a szemünk fentről lefelé (és balról jobbra) értelmezi az információkat.

Viki képei elgondolkodtatnak, és belelátom a saját kis történetemet... jó a fények játéka, és nem zavar a középre-szerkesztés sem itt. Jó érzésem támad a "messzire nyúló" árnyékoktól. Tetszik!

Attila, félreértettél :) Nem majdnem, hanem tök precízen a két alak között van a középpont, csak optikai csalódás, hogy nem úgy érzi az ember. De erre talán van valamilyen fotós kifejezés - ha van képi meg valós horizont, akkor bizonyára van képi, meg gemometriai középpont is.
A lényeg, értem és érzem amit írsz. Geometriailag biztosan a két alak között van a középpont, de képileg tényleg nincs, és ez érezhető kicsit - a majdnemsége pedig az arra érzkényeket jogosan zavarja.

Igen István, nagyon közel van, de épp ez a majdnem középen piszkálja kicsit a fantáziám ;)

Igazán nagy hatással van rám is ez a fotó! Talán nem annyira a családot érzem, de mindenképpen az élet fényes és sötét oldalát látom képi szimbolikában. @Attila: a középre igazítás optikailag csalóka, a két alak között van a képi középpont.
UI: valamelyik filmstúdiónak az emblémájára emlékzetet, de nem tudom megmondani melyikre is...

Kedves Viki!

Az Álmok című rádióműsoromhoz ezt a képet választottam.
Clio

Igazán meghatott ez a rengeteg kedves hozzászólás, köszönöm.

Azt elfelejtettem még írni, hogy a szerkesztés kicsit zavar. Majdnem középen de mégsem... Azt hiszem, inkább tökéletesen középre szerkeszteném a főtémát, vagy pedig eltolva a harmadok felé.
De simán lehet, hogy túl nagy feneket kerítek az ilyen technikai apróságoknak ;)
Szóval állítsatok sarokba, ha ne tegyem! :)

Valóban remek képről beszélünk, teljes mértékben egyetértek az előttem hozzászólókkal. Nem hiszem, hogy a technikai észrevételek olyan iszonyú fontosak lennének, de itt most úgy érzem, hogy ha kevésbé lenne kontrasztos, karcos, akkor az még jobban tudná erősíteni a kép gondolatiságát.
Na, még elmélázok azért kicsit felette :)

Ez a kép nagyon húz, nagyon tetszik. És könnyen elindul bennem a címtől az asszocióció, hogy a két testvér indul az élet útján... Beérnek lassan a sötétbe, de együtt vannak, így már nyoma sincsen szorongásnak, gyermeki félelmeknek. Együtt indulnak előre, közös erővel.

Aztán persze lehetséges, hogy a fene sem, és Viki sem ezt gondolta...

Nagyon szerethető kép ez. Szép, egyszerű eszközökkel megvalósított, nagyon tiszta kompozíció. Meglepő, hogy a leszükített dinamikatartomány ellenére mennyire gazdag tud lenni. Szerintem bármilyen irányú elszínezés (pl. barnítás) megtörné a varázsát. Én inkább még azt az igen csekély színhasználatot, ami kimutatható rajta, azt is megzüntetném.

Gratula, ott van nagyon kettejük alakja, könnyen belerakja az ember a saját kapcsolatait. Amellett, hogy "megálltazidő" hangulata is van, egy kis baljóslatúság is jön belőle nekem, lehet, az egész egy kis barnás árnyalatban a fekete helyett ezt kivédte volna? Nem tudom. Aztán hozzátartozhat ez a sötétebb hangulat is a testvérekhez...

Mintha egy kicsit távol lennének, kicsit megfoghatatlanok. Lehet, a személyes részletek hiánya miatt is, de talán amiatt is, hogy tágra van hagyva körülöttük a kép?

Jó nézni mindenesetre. :)

Új hozzászólás