Pajtira meg nagyon vigyázzatok! : D

Valami ilyesmi lesz a jelenet végeredménye Dénes, csak más sorrendben. És terveim szerint nem pixilláció lesz, hanem folyamatos felvétel. Azt hiszem nem lesz több hozzászólás, szóval most már elmondhatom, hogy terveim szerint ez a Visszatekintés újabb változatának lesz egy jelenete. Csak győzzem megcsinálni...

én ezt nem tudom ilyen röviden , ezt én úgy tudnám hogy kiveszik az ubit más ubikkal egy tánxérra kaja mellé, a kaját meg a többi ubit megeszik és innen jönne a pixilláció

Szerintem - már csak azrt is, mert filmről van szó - jó lenne, ha ehhez majd András is írna valamit. Ha végre hazajön.

Három (minimum) dolognak kell összehangoltnak lennie - a vers, a tárgyak és a kompozíció. A felső nézetnek szerintem is van jelentése, de ellene dolgozik annak, amit mondani akarsz. Nagy teret nyitsz, várjuk a szereplőket. A versből azért keressük a kapaszkodót, és mondjuk itt utalok az éhség részre, mert a térben elférne a kenyér vagy az alma vagy más, ami bekapcsolódik. Az uborka, aki kívül kerül, jó, ha a kép 5%-án van jelen. Ez az arány az, ami miatt nem arra indul el a néző, amerre akarod.

A felső kameraállást és a túlexponáltságot tudatosan választottam. A fix kamerát kicsit a kényszerűség szülte, de ki fogom próbálni mozgó kamerával is. Volt is egy olyan verzió, de az nagyon béna lett. A felső nézetnek meg szerintem van jelentése. Úgy gondoltam, hogy részben azzal emelem kicsit el a konkrét verstől.

Oké Gábor. Erről akar szólni, és szerintem tényleg teljesen mindegy, hogy mitől szakad ki valaki. Az egy ilyen kis etűdbe csak nagyon nehezen férne bele, én meg még annyit nem tudok. Ha esetleg van észrevételed, bármi, akkor ne tartsd magadban.

Közben a technikusok dolgoznak, nekem értékelés szövegem veszett el... :)

Értem én és el is tudom fogadni Gábor magyarázatát, de akkor meg a vers az, ami elvisz az értelmezésben, ráadásul akkor a kamera szögét kellett volna úgy megválasztani, hogy abban főszereplő lehessen az az egy ubi, aki kikerült, és ne egy eltartó állásból mutassam, mert abban ami most van, benne van az alkotó is, a távolságban, a szemszögben, tehát akkor máshonnan kellene forgatni, hogy az a történet induljon el, amit Gábor ír.

Ezt egyébként kétórája írtam be, csak a lap makrancoskodott és nem fogadta el. Alig bírtam elmenteni, a sok okosságot. Aztán most, hogy megint beszélget velem az estiskola, csak bemásoltam.

Hát nekem egész másról szól a sztori. Nyilván mindenki azt látja benne, ami róla szól.
Az én történetem egészen egyszerű, már-már banális (és ha akarom az igazi lázadóról szól).
A filmen uborkákat látunk. Van egy csoport uborka, ázik a lében és köszöni szépen jól elvan. Van egy darab, amit kivesznek és elpusztul.
Ez szólhat a lázadóról, aki nem ül a lében a többiekkel, a kényelmes üvegbezártság langyosvizében és ebbe belehal, de nekem sokkal inkább szól arról, hogy ezt az uborkát elszakították, kiszakították a csoportból és a magányba pusztul bele. Ha nagyon erőltetnmém, még akár az is lehetne, hogy a többi ubi kiutálta.
De a lényeg (nekem) mégis az, hogy a film tanulsága szerint a magány halálos. Közösségben lenni éltető erő, aki onnan kiszakad, az elszárad, elfonnyad, elpusztul.
Az, hogy a magány mitől van, kitaszítottság, kiszakítottság, vagy lázadás, az sokrétű kérdés. A kép kiszakítást mutat, de ennek objektív okai is lehetnek, lévén máshogy sokkal nehezebb az ubikat animálni.
A vers viszont sokkal inkább a kitaszítottságot illetve ezzel együtt a lázadást hozza előtérbe.

Ebbe a szoriba az uborka szerintem kiválóan megfelel és tök fölösleges női izékkel, meg páros zöldség-gyümölcs kompozíciókkal terhelni.
Szerintem.

Oké, köszi. Innen már tudok meríteni. Az eredeti tartalmat meg inkább elhallgatom, és megpróbálok készíteni egy olyat, amiből esetleg érződik majd. Továbbra is várnám a többiek esetleges véleményét, gondolatait a filmmel kapcsolatban.
U.i.: A verset kicsit továbbgondoltam, valamelyest átértelmeztem, szóval a történet nem teljesen ez lenne. De valami ilyesmi, amit leírtál, csak kicsit általánosabban, lázadóbban : ) ...valahogy nem tudok szabadulni az igazi lázadó témájától.

Értem a paprikásságot, azt gondolom elfogadod, hogy igyekszem a tőlem telhetően komolyan venni a beküldött munkákat, ezt is, főleg, mert tudom, hogy sok meló van vele. (ezért is változtattunk a disznószámon a filmeknél.)

Amikor mesélünk, akkor a mese eleve megkívánja azt, hogy szimbólumokkal dolgozzunk. Az első döntés, hogy milyen irányban induljunk el A) tradicionális elemek B) ellenpontozással modern elemek.

Ha ezt el tudod fogadni, akkor a következő, hogy ezt tudatosan végigvigyük. Ebben a filmben például az elmúlás, a vers és a zene együtt ad egy irányt. Ehhez ha az A) verziót vesszük iránynak, akkor az uborka nem használható, hiőába szárad szépen, mert a nézőnek nincs tradicionális kapcsolódása hozzá. Ha a tradicionális vonalat visszük, akkor jó szereplő lehet egy alma (bűn), egy virág (szépség és elmúlás), de akár körte, vagy ha férfias forma kell, banán is szóba jöhet, szóval ezekhez van valamiféle kulturális közös ismeret, kötődés, ami segíti a néződ, ami által nem kell szájbarágni és benne is elindul a történet.

HA a B) verzió mellett maradsz, az ellenpont mellett, mondjuk ahogy Warhol a paradicsom metaforájának a campbell paradicsomos leveseskonzervet emelte piedesztálra, akkor is olyan ellenpont kell, amiben van humor és van áttételes kötődés. Ez a nehezebb irány, hogy megmaradjon a történet, ne verje szét a viccelődés az egészet.

A másik, hogy a film is fényképezés, ott is kell ügyelni a kompozícióra, főleg, ha ilyen kevés elemmel dolgozol. Az nagyon jót tesz, hogy túl van világítva a környezet, ettől légies a helyzet, éteri. De miért a konzervtetőre kerül az uborka? Van egy nagy forma, és egy kisebb. Letehetted volna akár a tető mellé, így hozva létre egy hármas kompozíciót, ami stabilabb és több lenne benne a feszültség is, várná a néző, mi lesz az üveggel, a tetővel - így most az egyetlen, az az uborka, és az első mozzanattól lehet tudni, hogy mi fog történni.

A történetnél vannak időben csúszások, ritmushibák. Kiveszed az üvegből az uborkát, kiteszed, ott van egy hosszabb szünet, már mehetne a zene, nincs miért várni. A világítás akkor lenne még izgalmasabb, ha abban pici váltások lennének, pici mikromozgások. Te elveted, hogy más tárgy is megjelenjen. Ha jól értelek, akkor a versre rímelve és azt továbbgondolva az az üzenet, hogy elindul egy vágy, minden megvan, hogy elérjük, de valami belső tehetetlenség okán ott pusztul az uborka, kivettem, de céltalan vagyok és éhenhalok - vagyis hogy az életünk fontos pillanataiban magányosak vagyunk, és a döntést hiába hozza meg más helyettünk, ha bennünk nincs késztetés és elhatározás vagy erő, nem fog megtörténnni a csoda. (lehet rosszul interpretállak.)

Ha ez vagy más a történet, azt kell neked alkotónak figyelembe venni, hogy biza a néződ nem biztos, hogy ennyit fog dolgozni azon, hogy megértsen, mert te nem segítesz neki. A néző jóllehet egy uborkát fog látni, ami alatt van egy ismert vers, keresi a kapcsolódást, de elvonja a figyelmét a választásod, az uborka. Miért uborka? Miért uborka? ezt fogja kérdezni, és nem indul el azon az ösvényen, amin te. Másképp fogalmazva: az egy dolog, hogy az alkotó amikor tervezi az alkotását, milyen bakugrásokkal jut a története végére, vagy a megoldásnak gondolt vonalhoz, az alkotás akkor fog a nézőben is kiváltani élményt, ha az alkotó a végpontból visszafelé is végigmegy, hogy vajon más is el tud-e jutni az ő ösvényén?

A film jó. Az ötlet jó. De megint az van, hogy egy jó ötletet túlforgatsz a kezeid között, túlasszociálod, és utána elveszik közben a kapcsolódás, nincs meg az ajtó, amin bemenjünk mi nézők, és így csak mintegy a falon át halljuk, hogy odabenn valami történik, de nem láthatjuk, nem tapasztalhatjuk.

Oké, indokolom. Azért uborka, mert az leszedték, és konzerválták, és a történet szempontjából nagyon fontos, hogy csak egyvalami/valaki száradjon, és fontos, hogy mindentől függetlenül. Szárítottam én nyáron sokmindent, és ennél maradtam. Azt nem igazán tudom megmondani, hogy miért. Talán mert szépen szárad, és egy darabig elég jól tartja magát. Paprikás meg inkább azért vagyok, mert érzem, hogy hiányzik még belőle valami, és nem kaptam segítséget. És egy-egy ilyen megmozdulásomba tényleg heteket ölök. Na, amjd töröm a fejem. Kíváncsi lennék például, hogy kinek milyen történet jött le ebből, és MIÉRT? Ha valakinek összeállt valami, akkor leírhatná, mert ez elég nagy segítség lenne, hogy ki tudjam fejezni amit akarok. Ugyanis ha teljesen más indul el a fejekben (például szükségesnek érez valaki egy gömbölydedebb női formát), akkor nem azt adom amit szeretnék. Persze mindenkiben más-és más indulhat be, hiszen nem egy kötött történet, de tudnom kéne, hogy ki mit gondol pontosan, és miért azt.

Halló Árpi, picit paprikás vagy, nyugi. Kaptál információt, hogy az uborka önmagában nem elégséges, nem visz tovább, nem segít a nézőnek, az, ami, és az időt jól mutatja - te erre befeszülsz, hogy akkor is uborka és akkor se más. Hogy beszélgetni tudjunk a munkáról, fuss neki megest, hogy miért uborka és miért nem más és miért zavar a női forma, szóval ne eleve utasíts el, hanem indokold, hogy mi miért az, és mi miért nem.

Akárhány zöldséget, gyümölcsöt nézhetek elszáradni, akkor is uborka lesz és kész. És csak uborka, nem uborka és még valami. A nőies formák elvinnék az egészet egy irányba, amit nem szeretnék. Mindenki gondoljon amit akar, de mikor a forma gyengíti a tartalmat, annak semmi értelme. Ha meg nem lehe érteni, akkor meg szar az egész. És a következőnél nem fog elmozdulni a kamera, meg a fehéregyensúly sem fog ugrálni, meg a hajszárító sem fog belelógni. Ez egy vázlat, és azért tettem fel így félkészen, hogy kepjak visszajelzést, hogy merre mozduljak. Igazából túl sok információt nem kaptam, ami segítene.

A következőnél nem fog, meg egy jobb technikát használok majd, csak melósabb, szóval várat magára egy kicsit.

Kitűnő! Kár, hogy el mozdult a kamera.

Egyetértek. És le a kalappal.

B@szki ez az első savanyúuborka,akit majdnem megkönnyezek.