A barátnőm élsportoló tornász volt. Ő azt mondja az egész életét meghatározta ez a nőies, de kemény sport. Kitartásra, küzdésre, fegyelemre tanította. Aztán az élet tragédiával súlytotta. Ekkor lett az ismeretségből barátság. Tiszteletre méltó volt, ahogy a semmiből újraépítette önmagát, mindezt emberi méltósággal, tartással. Anya, jó ember és nő tudott maradni. Lelki erejébe kapaszkodva, tornászta LENTRŐL FELFELÉ önmagát. Hihetetlen energia lakozik benne.

Egy hosszú leirat van a képhez és szeretném megnyugtatni Gere Szilviát, hogy nagyon fontos ugyan az az üzenet, amit a kép mellé írt, de bízzon benne, hogy a kép önmagában is megállja a helyét csak azzal az egyszerű címmel, hogy Tornásznő. Rengeteg életkedv és rengeteg derű van ebben a képben. Az egyik oka az, hogy olyan színhatást hagy a felülettől, amire ez az árnyék vetül, vagy valamilyen megvilágítással egy olyan színsort használ, ugye a narancsokat, vöröseket, okkereket, amely egyértelműen egy pozitív dinamizmus és ehhez nagyon beszédesek ezek a játékok, ezek az árnyjátékok. Gyerekkorunkban, amikor még a televízió nem volt, volt egy ilyen meghatározó mágia, biztos mindenki emlékszik, hogy este az utcáról beszűrődő fénynél az ágyban mennyit játszottak velünk szüleink, vagy csak mi magunk, ahogyan a kezünket, a kezünk árnyékát a falra vetítettük és különböző állatfigurákat próbáltunk ezekkel az árnyékokkal eljátszani. Nagyon izgalmas ritmikai játék ez egyszerű eszközökkel, de azt kell, hogy mondjam, hogy sokszor az egyszerű, az nagyon is összetett dologgá tud válni. És nagyon fontos az a lépés, hogy az előző képet, amit kritizáltunk, és amire azt mondtuk, hogy próbáljon meg valamilyen új formát találni, hogy arra egy ekkora lépést tudott tenni. Ezt egy óriási lépésnek gondolom. (szőke-hegyi)
értékelés: