javítás.

Erről a képről beszélt Polgárfi Gabi egy műsorában, lényegesen jobb megoldás, mint amit az előző gondolás képnél kaptunk. Némi problémám van még mindig a dolog koncentráltságával. Jó a meglátás, jó, ahogy ezt Gergő elhelyezte. Az előtérben lévő murva kövei között megbújó levéldarabok, és egyéb formák zavarnak engem, másrészt valami faágacska belóg a kép bal fölső részén, ami megint kérdéses, és valahogy a világításban, az exponálás pillanatának megtalálásában fontos lenne, hogy ne legyen ennyire tárgyias. Mit értek ez alatt? Ami most ebben a képben nekem izgalmas, az az a játék, ami létrejön a kishajó fényei, meg a háttérben lévő hullám csillanása között. Ez az irány tökéletesen rendben van. Minden, ami ezen kívül van, ez ellen az erő ellen dolgozik. Itt találtál valami párhuzamot, és ez jól működik, de ennek ellene dolgozik most a parton lévő kavicsok csillanása, és a háttérben lévő nyugodt víztükör, meg az ég pluszban. Ez így lebuktatja az egészet, olyan, mintha egy werkfotót látnánk valamiből. Te vagy a balatoni csávó, neked kell tudni azt, hogy a Balaton mikor milyen, haragos, nem haragos, és ehhez a fényviszonyhoz tudod ezt az egész dolgot berendezni, hogy maga a hajó is úgy tudjon itt szerepelni. Megint van egy kérdés: a makett és a valóság párhuzamba állítása. Kérdés számomra az, ami itt még mindig nincs eldöntve, hogy ez a makett azért jó, mert makett, és ezzel valamit, mint emlék, elindít benned, amiben közben nem kis adag irónia is van? Vagy el akarjuk játszani, hogy ez a makett maga a valóság, és csak az utolsó pillanatban bukjon le, hogy ez nem az? Vagy egy távolságtartó megközelítést keresünk, mint talált tárgy, mint talált emlék próbáljuk ezt eladni? Ez egyikhez sem érzem, hogy letetted volna a voksodat. Ha ez egy talált tárgy, akkor lényegesen tárgyilagosabban kell megfogalmazni az egészet, leltárszerűen, akkor nem kell líra, és akkor valami szürrealitást bele kell vinni, hogy hol meg hogyan találtad. Ha a makett és a valóság közötti párhuzamot akarom hozni, akkor ez az irány, amiben most mész, nem rossz, de akkor ez a kavicsos megoldás, amit itt látunk, mivel ez is olyan, mintha nagy sziklák lennének, közben tudjuk, hogy ezek kis darabok, ez nincs jól megtalálva. Ha azt mondod, hogy ezt abszolút hitelesen szeretnéd megmutatni, és csak az utolsó percben derüljön ki a nézőnek, hogy ez nem egy valódi gondola, akkor nem kell belelátást adni a belső műanyag szerelékbe, és akkor van az, hogy olyan fénytani helyzetet kell keresni, amiben a sejtelmessége, a titokzatossága a dolognak felerősödik, és elhiszem utána, hogy ez a gondolás valóban a lagúnákon evez. Nem tudom, hogy mennyire érthető, örülök ennek az elmozdulásnak, még várnám Gergőtől ezt a döntést, hogy meghozza. Kérlek szépen, mivel ez neked egy fontos helyzet, ne dobd el, mint játékot, hanem próbálj ezzel dolgozni, mert amint ebben megtalálod a kifejezésnek azt a formáját, ami célhoz fog téged segíteni, abban a pillanatban fogsz arra is rájönni, hogy bármi más helyzetre ez utána, mint tapasztalat, ráhúzható. Ezt a tapasztalatot ne vond el magadtól, csináld végig. Ismétlés. (hegyi)