Maradjunk a tükröknél.
Szia Éva! ...még mindig szeretem a képeidet és ez is csak megerősít ebben. Csudaklasszul ki lett találva! Gratulálok.
Maradjunk a tükröknél.
Kivételesen most szólnék arról, amit a hozzászólásokban olvashattunk, egy beszélgetésről, hogy a mobiltelefonos fotózásnak van-e, és hogyha igen, akkor mi a létjogosultsága. Én azt gondolom, hogy ha ismerjük az eszköz határait, akkor ez egy tökéletesen elfogadott dolog. Ha kézben tartott a technika, akkor ez egy működőképes helyzet, annál is inkább, mert semmiről nem jelenthetjük ki globálisan, hogy márpedig ez nem kerülhet bele abba a világunkba, amiben mozgunk, amiben elkészülhetnek a képek. Miért ne lehetne polaroiddal, vagy lyukkamerával fényképezni, miért ne lehetne ezt az egészet megoldani mobiltelefonnal. És akkor itt most mondok még valamit, amit fontos lehet. Gondolatban lépjünk vissza egy kis időre egészen a fotózás kezdetéig. Két irány indult el a fotózás őskorában, és ebből az egyik volt a daguerrotípia, ami egy nagyon erősen felpolírozott fémlemezre készült pozitív fényképfelvétel, és a daguerrotípiának is ott van a varázslata, – azon kívül, hogy a kor is jelen van – hogy maga a tükröződő felület ad egy mélységet ennek a dolognak, ugyanis a tükröződés sosem egy primer ügy. Van maga a tükröztető felület és van maga a hordozó. Ez egy tükörnél nagyon jól megfigyelhető, hogy mindig van egy árnyékkép, egy szellemkép, de ez minden tükröződésre igaz tud lenni. Ráadásul emellett a tükröződés a valósághoz képest mindig ad az egésznek egy fátylat azáltal is, hogy maga a tükröződő felület színvilága, anyagszerkezete is befolyásolja magát a képet, az egész helyzetet. Ezüstös, bronzos, mindegy, hogy milyen tónus érinti meg a felületet, mindenféleképp hozzáadnak a kép varázslatához, és ezt látjuk. Van egy valóság, és ez a valóság tárgyias, és mindebben ott a mágia a tükörképpel, a tükröződéssel. A tükrök nagyon érdekes felületi játékot tudnak adni, és nagyon örülök, hogy Éva felfedezte magának a tükröt, mint kommunikációs eszközt, mert ez nagyon egy nagyon furcsa ajtó, melyen átlépve egy egészen őrületes világ nyitható. Ami a képet illeti, én egyet tudok érteni azzal a gesztussal, amit itt kapunk, tökéletesen rendben lévő első lecke. Sőt, a kép a képben, és a kép a kézben, és az egész tükröztetés furcsa játéka ad valami olyan pluszt, ami a térjátékkal jön létre. Azért azt tegyük hozzá, hogy ha ezzel a térrel többet foglalkozunk, akkor még rendezettebb lehetne a kép. Szóval meg van a három csillag és a leckemegoldás, de Éva, ne hagyd ezt abba, mert most a tükörképed egy rendezett, végig gondolt, konstrukcióban, formájában, tónusaiban abszolút jó irányt mutató megoldás, miközben a háttered túlságosan zaklatott. Ezzel még kevésbé lenne baj, de elemeit tekintve nem áll össze. Vannak ott papírdobozok, azokban valami bigyók vannak, a faliújságra fellógatott dolgoknál vannak egészen zseniális dolgok, azzal, hogy azok képszerűek – ha jól látom gyerekrajzok –, miközben vannak ott egyéb, nem felismerhető dolgok is. Tehát azt kéne megfigyelned, hogy ne csak azzal törődj, hogy mi történik a tükörben, hanem azzal is, hogy történik a környezetedben, mert ez a kettő egyformán fontos, és ennek a kettőnek az egymásra hatása az, ami majd a dinamikát fogja tudni hordozni a képekben. (hegyi)
értékelés:
Szia Éva! ...még mindig szeretem a képeidet és ez is csak megerősít ebben. Csudaklasszul ki lett találva! Gratulálok.
Ha gondolod, és pontos, bővebb infót szeretnél, hogyan kell ezt csinálni, akkor írj mailt Jóskának, aki a rádió adásvezetője, a radio@latszoter.hu címre.
Ó, köszönöm! Pontosan erre voltam kíváncsi!
Igazából zavarban vagyo, de ugyanakkor megtisztelve érzem magam.
Ha a csinálás érdekel, annak két verziója van.
Vagy otthon csinálsz egy műsort, fizikailag a konyhában, az ágyadon, a teraszon, vagy ahol tetszik. Tudnivalók itt. Azt elküldöd az adáűsvezetőnek, mi meg hallgatjuk.
Vagy pedig élő adást csinálsz, elballagsz fizikailag Rákosszentmihályra a stúdióba, adásidőben, viszel magaddal zenét, témát meg személyiséget, mi meg hallgatjuk.
Kedves Éva! Fizikailag mondjuk úgy, hogy "sehol". :) Ez egy internetes rádió, így éterben nem fogható, csak így neten keresztül. A lap bal felső sarkában a logó alatt levő rádióra kattintva hallgatható az adás.
Oké! :)
Érdekel, tetszik a lehetőség, de pl fizikailg hol van ez az egész? :) Bocsi, ha hülyeségeket kérdezek:)
Van nekünk egy rádiónk. Második gomb felül. Piros. :) Hallgass bele. És ha tetszik, ha volna kedved, akkor készíts adást. Jó dolog. És sokat lehet mesélni úgy, ahogy a képekkel nem.
Kedves Zsolt! Köszönöm az elemzést!
Tényleg úgy van, ahogy előzőleg leírtam, hogy szándékosan hagytam úgy a hátteret ahogy...Lehet azért is, mert nem szerettem volna, ha a kép túlságosan is steril lenne. No, meg az első három lecke a bemutatkozás. Úgy gondoltam, oké itt vagyok, de ott a háttér, a szobám egy darabja, egy pici belőlem, mégha zilált is. LEhet ez a kép egy lelki lenyomat, egy pillanatnyi állapot és inkább ezt a szándékot próbáltam előtérbe hozni, mint az esztétikumot. A tükör érdekes, olyan szimbólikus, de nem tudom minek a szimbóluma. Belenézek és azt látom ami vagyok, vagy azt aki lenni szeretnék, a valóságot, vagy csak annak a fátylas lenyomatát? Hihetek a tükörnek, vagy egy óvatlan pillanatban az érzékeimet összezavarva nekifutök, beütöm a fejem és a tükör eltörik? Barát vagy ellenség? Barát akinek órákon át tetszeleghetek,bájologhatok, vagy ellenség aki kíméletlenül megmutatja a legkisebb hibákat is. Miért mondják, hogy ha egy tükör eltörik az 7 év balszerencsét hoz? Ha meghal valaki a családban miért takarják le a tükröket? Mitől olyan mágikus ez a tükör?
Ha egy képet készítünk abban ott van a lelkünk? Akarva-akaratlanul is?
Köszönöm a hozzászólásokat!
Nos, a hátteret, előteret szándékosan hagytam úgy ahogy...az volt az érzésem, azok kellenek oda. No, meg így aztán az elemezgető tipusú emberek biztos sokmindent észrevesznek és levonhatják következtetéseiket a látottakból:)
A mobil vs. fényképező kérdésben nagyon egyszerű a válaszom: jelenleg mobilom van és kész. Van ugyan egy kompakt gépem, régen mindig az volt nálam, mert kicsi, könnyedén elfért a női táskában:) Aztán lett egy új mobilom és az valahogy mindig nálam van, bármikor elő tudom venni és én szeretek vele dolgozni. NAgyjából ismerem a határait (erősség, gyengeség), tudom vannak olyan dologok amiket baromira nem tudnék a mobilommal megcsinálni, de a még a kis kompaktommal sem...úgyhogy ha esetleg valaki meglepne egy szuper kis tükörreflexes géppel, hááát nem utasítanám el, úgyis nemsokára itt a karácsony, ja meg a névnapom is :D :P
Amúgy ami sokszor érdekel a reagálások közepette, hogy pl sokan, hogy néznek egy képre? Mármint alapból csak azt nézik sokan, hogy legyen meg a kompozíció, az esztétikum stb., de pl amit fotózunk, van-e annak valami szimbólikus jelentősége? Pl a tükör. Ez most jelent valamit? Én úgy érzem véletlenül "kerültem" ezzel a tárgyal kapcsolatba, tehát nem tudatosan, de mégis valahogy úgy érzem ez nem is annyira véletlen. Vagy nem tudom, ti ilyeneken nem szoktatok gondolkodni? :)
Ajánlottam már neked a kalibrálást. ;) fennáll még az ajánlatom, érzem, hogy egy új világ nyílna ki előtted.
Hát. Ha nem láttam volna rajt, hogy mobillal készült, nem tehettem volna szóvá.
No de itt van pl. ez a kép, amiről, ha nem látszana maga az eszköz, nem tudnád megmondani - legalábbis így 650 pixelen, hogy mobillal készült.
Nagyon ötletes megoldás.
Nekem a háttérrel sincs bajom, mert ad egy háttértörténetet egy keretet a képnek. Ettől lesz eltávolítva a tipikus fürdőszobai tükörbohóckodástól, hiszen egyértelműen egy irodai jellegű környezetbe helyez, ami személyes is, meg hivatalos is (l. a kis portrét a táblán). Ha nem lenne a külvilág, akkor eggyel kevesebb réteg lenne a képen, így szerintem inkább mélyíti mintsem zavarna.
Másrészt a telefon takarása is ad egyfajta szemérmességet a képnek, ellenben a tükörbohóckodás harsány magamutogatásával.
Hát. Én úgy emlékszem, hogy épp engem szúrtál le, hogy miért mobillal fotózok, ha ott a gépem is, és én mondtam, hogy adott gondolat hívja be az aktuális eszközt, de mindegy is, örülök, hogy így gondolod, mert valóban, minden eszköz alkalmas, ha kézben tartott a használata.
Nem tudom ki volt, de elhangzott. Te mintha azt mondtad volna, hogy hátlapon nem lehet komponálni.
Mindenesetre itt az élő példa arra, hogy ma már a mobilok kamerája teljesen korrekt képet ad és semmi szükség arra, hogy "mobbillal fotózok, gyorsan be is kapcsolok valami nyálas effeketet, barnítást, roncsolást, keretezést, műpolaroidot, becsillanást, frászkarikát".
Van benne lencse, van benne érzékelő, normál fényviszonyok között teljesen vállaható és használható fénykképezőgépként.
Kell a kar alul a ritmus miatt. Megnéztem ahogy Nóra mondja, tényleg jó úgy, de túl steril. Nekem így igazi.
Nekem is nagyon tetszik az ötlet de én levágtam volna az alját és talán még a tetejét is a tükör vonaláig. Alul a kar nekem nem kell, felül a cetlik egy nagyon picit zavarnak - a kettő nélkül majdnem festményes a hatása viszont.
Köszönöm Ágnes! A hozzászólásod meg engem erősít meg:)
Azóta sajnos nincs meg ez a tükör, költözéskor eltűnt vagy elhagytam, nem tudom. Egy másiknak meg egy darabja lepattant, de még használható. A piros keretes nem az enyém volt:)
Mondjuk ettől függetlenül néha még készülnek tükrös képek.