A 20-as, 30-as évek történetei jutnak eszembe, a Poirot-történetek, hogy utazik a hölgy a vonaton, és valami drámai feszültség fog történni, és ennek valamilyen utalását kapjuk itt. Itt még minden rendben volt, amikor felültünk a vonatra, de már azok a vörösek sejtetnek valamit, hogy a háttérben, ha jól megfigyeljük, akkor ott valaki más is szerepel ezen a képen. Ennek az utazásnak nem biztos, hogy jó vége lesz, nekem ezt az élményt hozza a kép. Kompozícióban egy leheletnyivel lehetett volna elmozdítani a kamerát Ágnes felé ahhoz, hogy az ő szerepe legyen a fontosabb szerep. Ugyanis most, ha kidekázom, akkor annyira középre van helyezve ez a mérleg egyensúly, hogy így a közléssel nem eldöntött az irány. Kifelé is figyelek, meg Ágnesre is, és mivel a kettő között ott van ez a fal és az ablakkeret, és ez a rész elég nagyot mutat, elég sokat elfoglal a képből, ezért mind a két irány kiszorul a kép szélére. Ha ezt a döntést meghozom, hogy melyik legyen a fontosabb, a kinti vagy a benti, és annak egy kicsit nagyobbnak adok, akkor már ez helyre tud billenni. Érdekes módon, pont attól, hogy a két tömeget valamilyen irányba elmozdítom, ezzel kerülne egyensúlyba. (hegyi)
értékelés: